Meteorológiai esélylatolgatások

Érdekes, hogy ma kora délután a kérdésen gondolkozva nekem is pont ez a szó járt a fejemben: INICIÁLÁS.
Úgy látom, hogy ennek a kisebbfajta földrésznyi, belföldi jégtakaróval fedett szigetnek (mely végsõ soron az északi sarkvidék "Antarktisza") a mindig erõsen fagyos levegõje iniciálja õsz elején a sarkvidéki, s nagy valószínûséggel még a nyugat-szibériai hidegbázisnak is a kialakulását. A Grönlandról kiinduló fagyos légtömegek deponálódnak, s hûlnek tovább a szubarktikus szárazföldek "jégszekrényeiben".
Elképzelhetõ, hogy a Hudson-öböl környéke, és Nyugat-Szibéria valamilyen módon "megosztozik" a grönlandi fagyos levegõn a téli hidegmagok kialakulásának kezdetén.
Idén a zárt jet (magas indexértékek!) miatt erõs volt a sarkvidék keleti szélrendszere, ezért a grönlandi hidegnek praktikusan az egésze nyugat felé fordult, és az amerikai poláris szigetvilágba deponálódott. Nyugat-Szibériai pedig alig kapott belõle. Ez az elképzelés mindenesetre jól magyarázza az idei tél makroszinoptikai jellegzetességét.

Köszönöm a nagyon jó,és érthetõ elmélkedésed a témában. Ezek a tiszta ,lényegi gondolatok segítenek tán sokunknak megérteni a "miérteket".S így könnyebb megbékélni az idei szezon számunkra csúfos kudarcával is. Ami Grönland kérdését illeti, már ifjú korom óta sejtettem, hogy nagyon fontos tényezõje az Amcsi télnek. Azt figyeltem meg, hogy a földrajzi atlaszok, és maga a tantárgy is elsiklott -ezen valójában óriási terület jelentõségét illetõen. S nem csak meteorológiai síkon, hanem egyéb tekintetben is. Az emberek jó része ha tudja is hol lehet, leginkább egy egyszerû szigetre gondol. Valójában?? Földrész nagyságú terület,ahol a felhalmozódó hideg levegõ mindenkor iniciálója lehet meteorológiailag nagy léptékû idõjárási "jelenségeknek".-(is)

Úgy van, ahogy mondod: a zonális áramlás sebességének növekedése a polárfronton örvényesedéshez vezet. Az örvénykezdemények ellenben csak ott tudnak kifejlõdni, stabil ciklonná válni s ezáltal a zonális áramlást meridionálisba fordítani, ahol kellõen nagy az é-d-i hõkontraszt a polárfront két oldala között.
A polárfronti zonális áramlás sebessége közvetlenül a nyomásgradienstõl függ, de az említett hõkontraszt a nyomásgradienst is befolyásolja.
Úgy képzelem (hozzátéve, hogy nem vagyok profi szakmabeli), hogy mivel a jet egységes áramlási rendszer, annak sebességét az EGÉSZ HEMISZFÉRA átlagos nyomásgradiense -és meridionális hõkontrasztja - határozza meg. A stabil ciklonosodást, meridionálisba váltást és hidegleszakadást ellenben a lokálisan nagyra nõtt hõkontraszt váltja ki, ez a fentihez képest HELYI jelenség.
Elképzelhetõ ezért, hogy hemiszférikusan zárt, azaz nem meanderezõ, gyors jet mellett is egy-két helyen (ahol nagy a hõkontraszt) kegyetlen mélyre szakad a hideg, lokálisan tartós meridionalitás lép fel. Épp, mint az idén Észak-Amerika esetében.
Úgy látszik, egészen más hemiszférikus felállás alapján jön létre a nyugat-eurázsiai, ill. az észak-amerikai zord tél. Nálunk "nyitott", mélyre meanderezõ jet, negatív indexértékek mellett hideg a tél, mert az ilyenkor gyenge nyugati drift miatt csökkentek az atlanti hatások, a szárazföldiek ellenben erõsek.
Észak-Amerikának viszont jó a pozitív indexértékek melletti zárt jet, mert az nem engedi mindenfelé "elkóbászolni" a grönlandi hidegtömeget, hanem a jet-tel párhuzamos, de ellenkezõ irányú sarki keleti áramlás szépen betolja a Hudson-öböl medencéjébe. A befagyó tengerfelszín fölött a megülepedõ hideglevegõ tovább hûl, és létrehozza azt a bõdült hidegmagot Grönlandtól nyugatra, mely Kanadának és az USA keleti felének ezen a télen biztosította az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, fagyhullámokat.

Nem tudom, hogy mondjam még neked. Az idõjárás sem a logikát sem a modellek nem ismeri. 80 milliószor leírtam és újra leírom, hogy simán nem kell bekövetkeznie se télnek a tavaszban, se fagyos májusnak vagy április hónak. Simán kitavaszodtunk és ennyi a történet. Még jöhet hó és bármi de nincs kötelezettsége, nincs logikus menete a dolognak. Folytatódhat a nyugati irányítás még akár fél évig is vagy még tovább.
Továbbra is minden afféle hajlik, hogy jó két hétig nyugati-délnyugati dominancia lesz. Egyelõre változás nincs benne.

Nem futunk köröket azért vagyunk, hogy megbeszéljük. Természetesen a szibériai maximum úgy április közepéig él és erõs, mivel a napforduló március 21 körül van. De hazánkat nézve a földrajzi elhelyezkedés miatt ez egy hónappal hamarabb következik be. Mármint nem a napforduló hanem a besugárzás mértékére gondoltam:-) Tény lehet kemény tél még bõ 1,5 hónapig is akár, de ehhez már több minden kell, mint a hónap elején vagy januárban. Csak ennyit írtam semmi mást.

Igen érdekes amit írsz. Ezek szerint az erõs zonalitás az örvényesség növelését idézi elõ a polár fronton,ezt értem. DE akkor szinte kiszámíthatatlan , hogy mikor történik a kataklizma szerû váltás. A modellek milyen tényezõk alapján "sejtik" meg ennek lehetõségét hosszabb távon, adott térségre??

Ha megnézed az utóbbi idõszak hõeloszlását az északi sarkvidéken és környékén, az elõzõek tükrében nem fogsz csodálkozni az amerikai és a távol-keleti meridionalitáson, hidegleszakadásokon.
Sokat mondó tény, hogy a meridionális hõkontraszt növekedése a nyomásgradiens növelésén keresztül megnöveli a zonális jet sebességét, azaz, a zonalitásnak "segít be".
Másik oldalról viszont a polárfronti örvényesedést segíti, ezzel végsõ fokon a cirkuláció meridionálisra váltását. Ez az ellentmondás teszi olyan érdekessé a polárfronti történéseket.
Hogy a növekvõ hõkontraszt kiváltotta örvényesedési hajlam mikor gyõzi le a szintén a növekvõ hõkontraszt által felkorbácsolt zonális áramlást, s hogy milyen hirtelen, és kataklizma-szerû az átbillenés, szintén érdekes kérdés.
Úgy hiszem, a felgyorsult zonális légáramlásból adódó hatalmas mozgási energia hirtelen alakul rotációssá, ezzel lehet összefüggésben a teknõk rapid fejlõdése, az általában igen gyors ciklogenezis a mérsékelt szélességeken.

Elméletileg a meridionális hõkontraszttól. A jet ott hullámzik be és vet hurkot, ott lesz blocking és hidegleszakadás, ahol ez megfelelõen nagy.

Annyit azért leszögeznék: Egyetértek veled.Thermometer nem akarom ugyanezt leírni amit te leírtál. Egy véleményen vagyunk. Lehetöség ényi áramlása, fél zonalitásra és kontinentális hidegbeszivárgásra adottak a feltételek Márciusban. Természetesen ez a hónap nah meg Április is ilyen.Nem hiába hívja a köznép bolondos Áprilisnak.

Lász elsõ bevezetõ mondatával viszont nem tudok egyetérteni. Tudom, hogy elsõre kötekedésként hangzik még is nem az. Mikortól vált az idõjárás képzeletbeli mérlegnyelve negativból pozitivba? Hol az az idõpont, ahol a modelleken észrevehetõ,számottevõ változás van a térképeken. Tudom hogy hosszabbodnak a nappalok,több órán keresztül éri a talajt, melegszünk meg ilyenek...stb. Felesleges köröket ne fussunk. Nekem a számottevõ változáson van a hangsúly. Pl. tudom, hogy most is rágja a Nap sugara a Szibériai magasnyomáu Ac hidegét vagy az É-Amerikaiét. Hol az a idõpont ahol nagy eséllyel a hideg 'fogyására' lehet számítani. Mert a jelenlegi helyzet csak addig nem fog megváltozni míg a Szibéria magasnyomás visszább nem húzodik vagy az atlanti ciklongyár mozgatórugója(É-Am.hidegmag) összébb nem roskad. Lehet én vagyok tájékozatlan mi több jó részt mobilról netezek, ami lassan másfél év óta beszükiti mozgásteremet.De személyes,én problémám. Lényeg: Hol az az idõpont ahol számottevõ változások kezdödnek el az északi félgömbön? Mert azt hogy tavasszal meg 03,04 hóba nem elég. Mikor? Mert ha tudnánk az az idõszakot pl. egy hetet. hogy mitudomén március utolsó hetében vagy elsõ hetében indul a jelentõs változás tudnánk a jelenlegi ciklus végét. Illetve az új ciklus kezdetét. Hol az a 'pont' a mérlegben? (pár napos,1hetes id.=pont)

Nincs két egyforma szezon, de az bizonyos, hogy idén sem lesz monoton a tavaszi hõmérséklet-emelkedés a tél végétõl a nyár elejéig. Ilyen praktikusan nem fordul elõ, hanem a felmelegedések után kiadós visszaesések vannak -a tavasz különösen hajlamos erre.
Jelenleg a modellek térképein még nem körvonalazódik, de én szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a következõ 3-4 hét tartogat legalább egy erõs lehûlést, télies epizódot.
Hogy ezt a visszaforduló lábas hideg hozza-e, vagy a kontinens centrumába helyezõdõ fejlett teknõ hátoldala, az kérdés. Még az sem kizárt, hogy elõször kései kontinentális hidegelárasztással, majd északnyugati áramlásban érkezõ sarki-tengeri hideg légtömegekkel lesz dolgunk, mint pl. 1995 tavaszán.
Természetesen a robbanásszerû márciusi felmelegedést, már-már kora nyárias hõmérsékletek kialakulását sem zárhatjuk ki teljesen. Volt példa rá, hogy enyhe telet követõen kifejezetten meleg késõ tavasz jött: ilyen volt az 1983-as év. De úgy gondolom, akkor vagyunk realisták, ha nem ezzel, hanem a hideg komolyabb visszatéréseivel számolunk most.
Ami a nyarat illeti, arra még túlontúl korai tippelgetni. Mindenesetre, az elmúlt évtizedek tapasztalataiból okulva inkább tudok elképzelni egy hõhullámos, pozitiv anomáliás nyarat, mint egy kifejezetten hûvöset.
Nem tudhatjuk, hogy a télen uralomra jutott zonális áramlási jelleg kitart-e nyáron is.
Nem nagyon hiszem -ráadásul a téli és a nyári légnyomási és áramlási musztereket nemigen lehet összehasonlítani egymással, lévén a nyári hemiszférikus cirkuláció teljesen más jellegû, mint a téli.
Igaz viszont az is, hogy kifejezetten hûvös nyár már rég nem fordult elõ. Így a "paraszti" logika szerint már esedékes 1-2 ilyen nyár.

A tél szerelmeseinek szemszögébõl elég ócska ez a szezon, de nem úgy a meteorológia számára.
Súlyos tanulságokkal szolgál, ami a prognosztikát illeti -ennyi vigaszunk mindenképpen lehet.
A tanulságokat pedig meg kell szívlelni, a jövõben nagy hasznunkra lehetnek.
Nézzük, milyen konklúziót tudunk levonni az idei tél vége felé járva!
Elöljáróban férfiasan be kell vallani: mi mindnyájan, akik átlagos, vagy az alatti hõmérsékletû télre tippeltünk az õsszel (ez a várakozás volt többségben!), nagyot tévedtünk.
Mire alapoztuk várakozásainkat?
Legelsõ sorban a gyors, és nagymértékû szibériai hófelhalmozódásra, mely már szeptembertõl megfigyelhetõ volt.(Az már elég köztudott, hogy az arktikus jégborítottság közvetlenül nem gyakorol hatást a mi telünk milyenségére) Egyébként a szibériai hómennyiség a DAI egyik, kisebb súllyal számolt eleme. A másik, lényegesebb elem az észak-atlanti, és kontinens centrumában mért légnyomás viszonya szeptember hónap folyamán. Ha ez akként alakul, hogy az elõbbi magas, az utóbbi ellenben alacsony, az a negatív decemberi hõanomália felé lendíti a mérleg nyelvét, és viszont. Tehát, ha szeptemberben nyugati, északnyugati blokk jellemzi a makroszinoptikai képet, úgy többé-kevésbé hideg decembert várhatunk.
Fentiekbõl felállíthatjuk a DAI "hipotetikus mûködési mechanizmusát". Feltehetõleg arról van itt szó, hogy egyrészt a kiadós szibériai hófedettség a talajhõ elszigetelése által az ottani hideg légtömeg gyors, masszív növekedését vonja maga után. Másrészt, a szinoptikai (Namias) ciklusnak megfelelõen a szeptemberi blocking legtöbbször november végén, december elején tér vissza -azaz, az ebbõl adódó huzamos északkeleti áramlások ekkor fölénk hozzák az Észak-Szibériában felgyülemlett hideglevegõt.
Fentiekbõl rögtön adódik az a következtetés, hogy a masszív szibériai hófelhalmozódás és a koraõszi blocking csak nagyjából szabályos szinoptikai ciklusok esetén jelent hideg decembert nálunk. Ha a ciklusok lefolyásában zavar támad: például, alapvetõen zonális cirkulációs korszakban a ciklus meridionális fázisa csökevényesen jelentkezik, úgy komoly szibériai hófedettség, szeptemberi északnyugati blokkal párosulva sem ér semmit: decemberünk (és a tél egésze is) pozitiv hõanomáliát hozhat. Lász is azt találta a múlt teleit vizsgálva, hogy zonális túlsúlyú klímakorszakban a DAI összefüggése "nem mûködik".
Az idei õsz és tél lefolyása messzemenõen igazolta a fenti elõfeltevéseket.
Figyeljük meg a következõ diagramokat:

Link

Link

Látható, hogy október második felétõl december végéig a NAO, de fõleg az AO, tartósan pozitiv fázisban volt. Tehát, nehezen, vagy egyáltalán nem jöhetett létre huzamos blockinghelyzet, mely a szibériai hideg légtömegeket fölénk hozhatta volna.
A szinoptikai ciklus rendhagyó viselkedését minden bizonnyal egy váratlanul kialakult zonális túlsúlyú "kis klímakorszak" közbejötte magyarázza az egyébként meridionális túlsúlyú utóbbi évtizedeken belül. Ilyen elõfordult már 2006/2007-ben is, szintén szokatlan téli enyheséget okozva. Akkor a zonális túlsúly interimnek bizonyult: nemsokára visszatért a meridionális uralom. Feltehetõ, hogy ezúttal is átmeneti lesz a zonalitás dominanciája, de persze biztosak ebben nem lehetünk. A nehézség az, hogy a meridionális és zonális klímakorszakok egymásba való átváltását, a korszakhatár elérkezését nemigen láthatjuk elõre. Bizonyos hosszabb távú szinoptikai tendenciák gyanúsak lehetnek ugyan, de gyanúnk nem biztos, hogy utólag igazolódik.
A DAI értékelésénél a zonális és meridionális korszakok váltakozását, mint bizonytalansági tényezõt, számon kell tartanunk. Sajnos, ez a bizonytalanság kiküszöbölhetetlen.
Azonban ez semmiképp sem jelenti, hogy a DAI elve megbukott, az elképzelés légbõl kapott, vagy áltudományos volna.
Az indexekre visszatérve megállapítható, hogy tartósan pozitiv indexértékeket látva mindenképp fel kell merüljön bennünk az átlagosnál enyhébb tél lehetõsége. A tartós pozitivitás idén már október közepétõl adva volt, és utólag már látható, hogy ez intõ jel volt.
Indokolt a kérdés, hogy a huzamosan magas AO érték mellett hogyan alakulhatott ki ennyire zord tél Észak-Amerikában. Elképzelésem szerint a pozitiv fázisban záródó jet megerõsítette a sarkvidék keleti szélrendszerét, mely a korán kifejlõdött grönlandi hidegtömeget "belökte" az észak-amerikai arktikus szigetvilágba, illetõleg a Hudson-öböl medencéjébe. A hideg légtömegek itt megülepedtek, és a befagyó öböl jégfelszíne fölött mértéktelenül tovább hûltek. Így jött létre az a rendkívüli méretû és tartósságú hidegmag, mely a továbbiakban biztosította észak-Amerikában a meridionalitást és az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, míg hemiszférikusan inkább zonális áramlások uralkodtak.
Túlságosan is köztudott és közhelyszerû, hogy a durva észak-amerikai hidegleszakadások az izlandi ciklontevékenység megerõsödését, Európára nézve elõoldali-zonális helyzetek tartós fennállását jelenti. Az idei tél is azt bizonyította, hogy a közhiedelem, persze bizonyos fenntartásokkal, bizony helytálló! Nagyon szépen követhetõ volt a "libikóka játék" az amerikai és a nyugat-eurázsiai hideghullámok között. Mikor az óceán túlpartján hûlt, Európában enyhült az idõ, és vica versa. Kijelenthetõ, hogy bár vannak telek, mikor Észak-Amerikában és Európában egyaránt nagy fagyhullámok vannak, mégis a gyakori és masszív észak-amerikai hidegelárasztások legtöbbször elõjelei és kísérõ jelenségei az enyhe európai télnek.
Számításba vehettünk volna további 2 dolgot a téli tippelésünknél. Az egyik nagyon fatengelyes, "paraszti" meggondolás, mégsem ártott volna ezzel élni, ahogy a történtek mutatják. Arról van szó, hogy majdnem minden évtizedben van 1, de inkább 2 nagyon enyhe tél.
A hetvenesekben ott volt 1971/72 és 1974/75. A nyolcvanasokban 1982/83 és 1987/88. A kilencvenesekben 1994/95 és 1997/98. A kétezresekben 2000/2001, 2006/2007, sõt 2007/2008.
Várható volt tehát, hogy a 2010-es évek elsõ kifejezetten enyhe tele is befut, különös tekintettel arra, hogy már 6 éve nem volt igazán enyhe tél.
A másik a napfoltmaximum. Statisztikailag kimutatható, hogy a nagyon hideg telek nagyrészt a minimumok körül csoportosulnak, a nagyon enyhék pedig a maximumok körül. Van ugyan számos markáns kivétel, de nagyjából mégis ez a helyzet. Lehetséges fizikai magyarázata, hogy napfoltminimumban a térítõi anticiklonok visszahúzódnak az egyenlítõ irányába, a coriolis-gyorsulás ezért "üresen" mûködik, így a jet lelassul, és nagy hurkokat vet: blockingossá válik a cirkuláció. Maximumban ennek ellenkezõje következik be.
Tanulság, hogy napfoltmaximumban hideg telet jósolni igencsak kockázatos dolog.
Szólni kell az állatok õszi viselkedésérõl is, mely az utóbbi években mint prediktor annyira jól vizsgázott, hogy egyesek kezdték csalhatatlannak vélni.
Nos, az idén az állatok (vagy az õket megfigyelõ vadászok, erdészek) csúnyán leszerepeltek.
Az állati viselkedés kifejezetten hideg telet helyezett kilátásba, aztán az lett, ami.
Tanulságként leszûrhetjük, hogy az állatok viselkedése csupán igen nagy fenntartásokkal fogadható el prediktorként, s jobb, ha megmaradunk a légkörfizikai megfontolásoknál a téli esélyek mérleglésénél.
Végezetül nem tudom magam megtartóztatni némi esélylatolgatástól, különös tekintettel a fentebb leírtakra. A téli napfordulótól idáig az adta a telünk mottóját, hogy Észak-Amerikára idõrõl-idõre rászakadt a hideg, s mi rendre a hidegleszakadásokhoz tartozó észak-atlanti ciklonok áramlási rendszerébe kerültünk. Viszont január közepére a szibériai légnyomás-maximum, és hidegbázis is igen megerõsödött. Ennek az lett az eredménye, hogy egyrészt térségünkben nem tudott tartós nyugati, vagy északnyugati áramlás létrejönni, a gyakori enyheség a ciklonelõoldali délies légáramlásoknak köszönhetõ. Másrészt az északkeleti hideg, ha ritkán is, de uralma alá tudta vonni idõjárásunkat. Tehát, nem tipikus zonális enyheségrõl van szó ezen a télen. Ezért van, hogy a tartós és nagy pozitiv anomália mellett kifogtunk egy rendkívül hideg epizódot január végén, mely kis híján az évtized nagy havazását hozta nálunk is (és ténylegesen az észak-Balkánon)
A továbbiakban -amennyiben fennmarad a vázolt makrocirkulációs séma- az a változás várható, hogy a tavasz közeledtével a szibériai maximum lassan veszít erejébõl, visszahúzódik keletre. Ennek az lesz az eredménye, hogy az elõoldali dominanciát északnyugati irányítás váltja fel.
Ez hozhat már-már nyárias prefrontális felmelegedéseket kisebb hõvisszaesésekkel a hidegfrontok mögött, de járhat mérsékelt prefrontális melegek mellett kiadós, cudar lehûlésekkel, ha a hidegfrontok mögött nagyobb tömegû poláris levegõ áramlik be. Hogy melyik verzió érvényesül majd márciusban, most még nem tudható. A közeljövõt illetõen viszont nem zárható ki az sem, hogy az elõoldalt retrográd módon szárazföldi hideglevegõ beáramlása követi a még mindig nagyon erõs szibériai AC peremén. Ez, fõképp az atlanti ciklontevékenység idõleges gyengülésekor, bármikor bekövetkezhet március közepéig.