Meteorológiai esélylatolgatások
Természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy a jet-nek a szibériai AC miatti hullámvetése csupán teória, mely azonban meglehetõsen jó összhangban van a megfigyelhetõ jelenségekkel.
Lehet viszont, erre is illik az a vicces megállapítás, hogy az elmélet frappáns, teljesen logikus, jól magyarázza a tényeket -csupán egy apró probléma van vele: alapjaiban nem igaz!
Szóval, elméleteim közül talán ez a legkérdésesebb, ezzel tisztában vagyok.
Viszont mással nemigen tudom megmagyarázni, hogy összességében zonális, enyhe telek végén a vonalas zonalitás feltûnõen gyakran félblockinggá, északnyugati irányítássá fajul.
(Alternatívaként szóba jön a hõkontraszt hemiszférikus csökkenése tél végén, a jet ezzel kapcsolatos lelassulása, ennek következtében könnyebb behullámzása. Úgyszintén az észak-atlanti területek tél végi lehûlése folytán az áramlási kép meridionálisabbá válása az óceán felett)
Mindezek ellenére úgy látom, több apró tény szól amellett, hogy a teljes északkeleti blokk, és a félblokk-északnyugati irányítás szervesen összefügg egymással, egyik a másikból következik, köztük csak fokozati különbség van. S hogy melyik állapot fejlõdik ki, az az északkeleti (szibériai) hidegdepó nagyságának, délnyugati expanziójának a függvénye.
Ha ez utóbbi nagyon fejletlen, vagy igen távol van tõlünk, úgy klasszikus, vonalas zonalitás lép fel. Ha közepesen nagy (expanzív) a hidegdepó, akkor a szárazföldi hideg ugyan nem ér el minket, de a jet behullámzik, a kontinens fölött teknõ képzõdik, melynek hátoldalán sarki-tengeri légtömegek áramlanak be térségünkbe. Tehát, közvetett módon gyakorol ránk kisebb mértékû hûtõhatást a szibériai hidegtömeg. Ebben az esetben a teknõ déli része nem válik túlságosan aktívvá, kifejezett mediciklon tevékenység, lábashideg-beáramlás (beszivárgás) nincs. A szituáció hajlamos "visszalépni" a teljes zonalitás irányába, majd a következõ lépésben újra a félblokk, teljes nyugati blokk irányába mozdulni. A felállás a zonalitás és a teljes nyugati blokk( blokkoló AC a Brit-szigetek környékén) között ingadozik.
Ha elegendõ mennyiségû, és kellõen expanzív az északkeleti hidegtömeg, úgy a teknõ déli része aktivizálódik, élénk mediciklon-tevékenység indul, a mediciklonoktól északra kiépül és nyugat felé terjeszkedik az északkelti blokkoló AC. Fölöttünk keletire, északkeletire fordul a kezdetben északnyugati áramlás, és megérkezik a lábas hideg.
A folyamat mehet az ellenkezõ irányba is: ha a szibériai hidegtömeg visszahúzódik északkeletre, akkor a teljes északkeleti blokk törvényszerûen atlanti félblokkba, északnyugati irányításba vált nálunk. Végeredményben ez a lényege a Vojejkov-tengely "szétkapcsolódásának"
Idén a február izgató és nagy kérdése, hogy az északkeleti hideg térvesztése után létrejövõ félblokk (mely a modellek alapján csaknem bizonyosra vehetõ) vissza tud-e alakulni teljes északi, északkeleti blokkba, ennek kapcsán lesz-e még ezen a télen jelentõsebb, tartósabb mediciklon -tevékenység és lábashideg bejövetel. Ha nem, a félblokk a továbbiakban a zonalitás és a teljes nyugati blokk között ingázik majd, maritim és poláris-maritim légtömegek váltják egymást. Tehát, elõáll a tél végére olyannyira jellemzõ hózáporos, látványhavas, mérsékelten enyhe-mérsékelten hideg idõjárás.
Meg kell mondani, általában ez utóbbi valószínûsége a nagyobb. Február második felében már ritka a kifejezett kontinentális hideghullám (Fõleg, ha a tél úgy összességében inkább enyhe fajta volt)
Azonban esetünkben figyelembe kell venni, hogy volt már két lábashideg-elárasztás a télen (igazából másmilyen hidegelárasztás nem is volt), így bizonyos hajlamot feltételezhetünk erre a figurára. Valahogy az az érzésem, hogy a tengeri hideglevegõ-betörések a következõkben sem lesznek kifejezettek. Nagyon érdekes lesz megfigyelni, milyen irányt vesznek a folyamatok a jövõ hét végétõl.
Lehet viszont, erre is illik az a vicces megállapítás, hogy az elmélet frappáns, teljesen logikus, jól magyarázza a tényeket -csupán egy apró probléma van vele: alapjaiban nem igaz!
Szóval, elméleteim közül talán ez a legkérdésesebb, ezzel tisztában vagyok.
Viszont mással nemigen tudom megmagyarázni, hogy összességében zonális, enyhe telek végén a vonalas zonalitás feltûnõen gyakran félblockinggá, északnyugati irányítássá fajul.
(Alternatívaként szóba jön a hõkontraszt hemiszférikus csökkenése tél végén, a jet ezzel kapcsolatos lelassulása, ennek következtében könnyebb behullámzása. Úgyszintén az észak-atlanti területek tél végi lehûlése folytán az áramlási kép meridionálisabbá válása az óceán felett)
Mindezek ellenére úgy látom, több apró tény szól amellett, hogy a teljes északkeleti blokk, és a félblokk-északnyugati irányítás szervesen összefügg egymással, egyik a másikból következik, köztük csak fokozati különbség van. S hogy melyik állapot fejlõdik ki, az az északkeleti (szibériai) hidegdepó nagyságának, délnyugati expanziójának a függvénye.
Ha ez utóbbi nagyon fejletlen, vagy igen távol van tõlünk, úgy klasszikus, vonalas zonalitás lép fel. Ha közepesen nagy (expanzív) a hidegdepó, akkor a szárazföldi hideg ugyan nem ér el minket, de a jet behullámzik, a kontinens fölött teknõ képzõdik, melynek hátoldalán sarki-tengeri légtömegek áramlanak be térségünkbe. Tehát, közvetett módon gyakorol ránk kisebb mértékû hûtõhatást a szibériai hidegtömeg. Ebben az esetben a teknõ déli része nem válik túlságosan aktívvá, kifejezett mediciklon tevékenység, lábashideg-beáramlás (beszivárgás) nincs. A szituáció hajlamos "visszalépni" a teljes zonalitás irányába, majd a következõ lépésben újra a félblokk, teljes nyugati blokk irányába mozdulni. A felállás a zonalitás és a teljes nyugati blokk( blokkoló AC a Brit-szigetek környékén) között ingadozik.
Ha elegendõ mennyiségû, és kellõen expanzív az északkeleti hidegtömeg, úgy a teknõ déli része aktivizálódik, élénk mediciklon-tevékenység indul, a mediciklonoktól északra kiépül és nyugat felé terjeszkedik az északkelti blokkoló AC. Fölöttünk keletire, északkeletire fordul a kezdetben északnyugati áramlás, és megérkezik a lábas hideg.
A folyamat mehet az ellenkezõ irányba is: ha a szibériai hidegtömeg visszahúzódik északkeletre, akkor a teljes északkeleti blokk törvényszerûen atlanti félblokkba, északnyugati irányításba vált nálunk. Végeredményben ez a lényege a Vojejkov-tengely "szétkapcsolódásának"
Idén a február izgató és nagy kérdése, hogy az északkeleti hideg térvesztése után létrejövõ félblokk (mely a modellek alapján csaknem bizonyosra vehetõ) vissza tud-e alakulni teljes északi, északkeleti blokkba, ennek kapcsán lesz-e még ezen a télen jelentõsebb, tartósabb mediciklon -tevékenység és lábashideg bejövetel. Ha nem, a félblokk a továbbiakban a zonalitás és a teljes nyugati blokk között ingázik majd, maritim és poláris-maritim légtömegek váltják egymást. Tehát, elõáll a tél végére olyannyira jellemzõ hózáporos, látványhavas, mérsékelten enyhe-mérsékelten hideg idõjárás.
Meg kell mondani, általában ez utóbbi valószínûsége a nagyobb. Február második felében már ritka a kifejezett kontinentális hideghullám (Fõleg, ha a tél úgy összességében inkább enyhe fajta volt)
Azonban esetünkben figyelembe kell venni, hogy volt már két lábashideg-elárasztás a télen (igazából másmilyen hidegelárasztás nem is volt), így bizonyos hajlamot feltételezhetünk erre a figurára. Valahogy az az érzésem, hogy a tengeri hideglevegõ-betörések a következõkben sem lesznek kifejezettek. Nagyon érdekes lesz megfigyelni, milyen irányt vesznek a folyamatok a jövõ hét végétõl.
Pontosítok: "Meglepõen távoli területek idõjárásában okoz mérhetõ eltolódást az El Nino eljövetele: a kontinentális USA és Kanada határvidékén, valamint Mongólia és Észak-Kína területén enyhe téli idõszakok (...)"
Érdekes okfejtéseket olvastam itt (elég kevés itt az írás sajnos, a társalgó napi semmirõl sem szóló hozzászóláshegyei követhetetlenek , bár sokan ott szép beszámolókat is írnak, ezeket külön kéne venni a froclizó, odamondogató százszám beírástól), de a tél visszatérése szófordulatot korainak tartom. Kifejtettem már, hogy szerintem tél van most idõjárási és nem csak naptári tekintetben. Attól, hogy ónosesõ esett hó helyett meg 2-3 megyében alig van hó, még szerintem nálunk és Európa nagyobb részén nem alakult ki tavaszias enyheség.
Tény, hogy Skandináviában és környékünkön is enyhült a hideg, de az OMSZ állomások most is -6-0 fokot mérnek borús szeles idõ mellett és ha kiderül még -10 is lehet. Ennek ellenére már a téltemetés napok óta tart.Hallottam, hogy a tél egy hét volt, holott jan. 23. óta negatívban van hazánkban a hõmérsékleti anomália és hótakaró is van az országban, vagyis 11 napja. Nálam azóta nem emelkedett 1 fok fölé a T.
A héten ahogy látom az OMSZ is fordított és tavaszias köpönyegében a jövõ hétre 10 fokot is vár, de -10-et is. Az OMSZ oldalon lévõ ECM ENS 0 körül fut, bár most még 5 fok is megvan és emellett keményen fagy. 0 fok T850 mellett persze nyugodtan lehet pár helyen pár órára 10 fok is, de nem ez az általános. Évekkel ezelõtt azt írtam, hogy nekem az a tavasz, ha nappal 15 fok körül van, éjjel meg fagymentes, beleértve a talajmenti fagyot is és ez nem csak 1-2 napig áll fenn. Most, hogy ÉK-en 5-8 fokokról érkezett jelentés (máskor ez DNy-on, Ény-on stb. is elõfordult) már a tél végérõl zeng az ének, de ugyanott volt a leghidegebb is, akárcsak most, -8-5 fokok. A 0 fokos napi közép épp az ilyenkori átlag, vagyis ha a héten is 0 fok lesz a közép T, akkor nem lesz vége a téli idõnek.
Az Ac egyértelmû megsemmisülését sem látom, bár 1050-rõl 1030 közelébe viszik le és zsugorodik.A ciklonok meg nem törnek be középre sem, most pl. a magasnyomás nyugatra terjeszkedik, mert az ügyeletes viharciklon felkanyarodott Izlandig. AC híd most egy darabig nem valószínû, mer az újabb ciklon tényleg lenyomja az azoci AC-t, de én ettõl nem látom lefutottnak a télnek befellegzett vélekedéseket.
Tény, hogy Skandináviában és környékünkön is enyhült a hideg, de az OMSZ állomások most is -6-0 fokot mérnek borús szeles idõ mellett és ha kiderül még -10 is lehet. Ennek ellenére már a téltemetés napok óta tart.Hallottam, hogy a tél egy hét volt, holott jan. 23. óta negatívban van hazánkban a hõmérsékleti anomália és hótakaró is van az országban, vagyis 11 napja. Nálam azóta nem emelkedett 1 fok fölé a T.
A héten ahogy látom az OMSZ is fordított és tavaszias köpönyegében a jövõ hétre 10 fokot is vár, de -10-et is. Az OMSZ oldalon lévõ ECM ENS 0 körül fut, bár most még 5 fok is megvan és emellett keményen fagy. 0 fok T850 mellett persze nyugodtan lehet pár helyen pár órára 10 fok is, de nem ez az általános. Évekkel ezelõtt azt írtam, hogy nekem az a tavasz, ha nappal 15 fok körül van, éjjel meg fagymentes, beleértve a talajmenti fagyot is és ez nem csak 1-2 napig áll fenn. Most, hogy ÉK-en 5-8 fokokról érkezett jelentés (máskor ez DNy-on, Ény-on stb. is elõfordult) már a tél végérõl zeng az ének, de ugyanott volt a leghidegebb is, akárcsak most, -8-5 fokok. A 0 fokos napi közép épp az ilyenkori átlag, vagyis ha a héten is 0 fok lesz a közép T, akkor nem lesz vége a téli idõnek.
Az Ac egyértelmû megsemmisülését sem látom, bár 1050-rõl 1030 közelébe viszik le és zsugorodik.A ciklonok meg nem törnek be középre sem, most pl. a magasnyomás nyugatra terjeszkedik, mert az ügyeletes viharciklon felkanyarodott Izlandig. AC híd most egy darabig nem valószínû, mer az újabb ciklon tényleg lenyomja az azoci AC-t, de én ettõl nem látom lefutottnak a télnek befellegzett vélekedéseket.
Elnézve az áramlási viszonyok globális változását én is az ÉNy-i irányítást tartom a belátható folytatás legesélyesebb forgatókönyvének. A Kanada és Grönland között elterülõ hidegpólus és az É-atlanti térség között igen jelentõs a hõmérsékleti kontraszt, ami ismét megújuló erõs ciklontevékenyég kialakulására utal. Jellemzõ, hogy az azori AC is ezen ciklontevékenység igája alá kerül, igazából az Azori-szigetek is a ciklon nyomásmezejébe csúsznak, az AC egy D-i pozíciót vesz fel. Ami engem a tél esetleges visszatérésével kapcsolatban aggaszt az az É-i hemiszféra áramlási rendszerének várható stabilitása; elnézve a jet lefutását és a poláris hidegmagok elhelyezkedését sajnos nem látszik, hogy a K-i hidegmag tekintetében egy retrográd áramlás következzen be, ez pedig szerintem feltétele lenne egy esetleges hidegelárasztásnak - azaz a Vojejkov-tengelyt most inkább csak mint elméleti lehetõséget venném számításba.
Ezért a kialakuló félblokk feltehetõleg elég hamar a teljes blokk irányába mozdul el, és a maritim enyhe levegõ beáramlását hidegebb poláris-maritim, majd tisztán poláris légtömegek advekciója követi. Elképzelhetõ, hogy az északnyugati irányítás tartósodik, és délnyugat és észak között ingadozó áramlási irány mellett felváltva érkeznek majd hozzánk az óceáni illetve a sarkvidéki légtömegek. Nagyon gyakori szcenárió ez februárban, elõkerülése legkevésbé sem volna meglepõ.
De természetesen az sem kizárt, hogy nagyobb és/vagy expanzívabb lesz az északkeleti hidegdepó. Ebben az esetben a teknõ déli része válna aktívabbá, mediciklon tevékenység és északi, északkeleti AC együttese alakulna ki. Azaz, az inga visszalendülne a folyamat teljes blokkos, Vojejkov-tengelyre hajlamos végpontjáig. A GFS ûrtávlatban most mindkét lehetõséget adja.
Mindenesetre azt bizton kijelenthetjük, hogy a jövõ hétvégére, rá következõ hétre most kinézõ igen enyhe idõ nem a tavasz eljövetelét jelenti, csupán egy téli interim enyhe idõszakot. Az idei télnek nagy valószínûséggel lesz még egy "dobása" Hogy ez félblockingos szerencsétlenkedésnek bizonyul-e, vagy február második felében, március elejéig elhúzódva kapunk egy késõi havas, fagyos epizódot, most még nem tudható.
De természetesen az sem kizárt, hogy nagyobb és/vagy expanzívabb lesz az északkeleti hidegdepó. Ebben az esetben a teknõ déli része válna aktívabbá, mediciklon tevékenység és északi, északkeleti AC együttese alakulna ki. Azaz, az inga visszalendülne a folyamat teljes blokkos, Vojejkov-tengelyre hajlamos végpontjáig. A GFS ûrtávlatban most mindkét lehetõséget adja.
Mindenesetre azt bizton kijelenthetjük, hogy a jövõ hétvégére, rá következõ hétre most kinézõ igen enyhe idõ nem a tavasz eljövetelét jelenti, csupán egy téli interim enyhe idõszakot. Az idei télnek nagy valószínûséggel lesz még egy "dobása" Hogy ez félblockingos szerencsétlenkedésnek bizonyul-e, vagy február második felében, március elejéig elhúzódva kapunk egy késõi havas, fagyos epizódot, most még nem tudható.
Minden jel arra mutat, hogy középtávon újra alapvetõ változás elõtt áll kontinensünk (ezzel együtt a Kárpát-medence) szinoptikai helyzete. Ezúttal kiadósan a zonalitás, nyugati, délnyugati áramlások irányába lendül a mutató.
Mielõtt rátérnék az esélyek érdemi mérlegelésére, kissé tágabb perspektívába próbálom helyezni a szituációt. Lehet, hosszú olvasmány lesz, de reményeim szerint nem lesz haszontalan más nézõpontból megvizsgálni, a szokásostól különbözõ szemüvegen át nézni a hamarosan bekövetkezõ eseményeket.
Ez a némileg furcsa, s a télkedvelõk szemszögébõl (eddig) elég vacak idei tél néhány dologra megtanít minket, pontosabban, a "tananyagnak" bizonyos fejezeteit "átismételteti" velünk.
Az elsõ tézis, amit nyomatékosan a fejünkbe vert az elmúlt cca egy hónap idõjárása, az északi félgömb téli hidegsapkájának hasadt volta. Az észak-eurázsiai illetve az észak-amerikai hidegdepó eléggé "külön életet él". E kettõt az izlandi légnyomási minimum választja el egymástól. A mi idõjárásunkra természetesen az elõbbi hat, az utóbbi legfeljebb csak közvetve. Az Észak-Amerika szubarktikus régiójában felhalmozódott hidegtömegek hozzánk sohasem jutnak el, idõjárásunkra hûtõ hatást nem gyakorolnak. Az általuk felerõsített észak-atlanti ciklontevékenység 850 hepán ugyan Európa atlanti partvidéke közelébe sodorhatja az alacsonyabb izotermákat (ezt többször is láttuk az idei zonális télközép heteiben), de a talaj közelében lehûlést ez még a Brit-szigeteken sem okoz, nemhogy nálunk. Ennek oka kézenfekvõ: a relatíve meleg óceáni víztömeg felmelegíti a fölötte áramló hideglevegõ alsó rétegeit, "elolvasztja az óceánt átszelõ hideglevegõ lábát"
Január közepe táján rádió-riport készült tanult meteorológus kollégánkkal, és a kis szõke riporternõ megkérdezte: vajon mikor ér el hozzánk Amerikából az ott tomboló nagy hideg?
Kollégánk azt válaszolta, hogy az nem fog ideérni, ellenben az Északkelet-Európában halmozódó hideglevegõ valamilyen mértékben nemsokára beleszólhat idõjárásunkba. Válasza teljesen korrekt volt, de hiányoltam a részletesebb magyarázatot.
A második tézis, hogy a mi téli idõjárásunk sorsát túlnyomó részben az elõbb említett északkelet-európai (nyugat-szibériai) hidegdepó dönti el: annak megléte, fejlett vagy fejletlen volta, expanziós hajlama délnyugat felé. Ez a hidegtartalék a lehetõ legszorosabb kapcsolatban van a szibériai téli légnyomási maximummal. Bárikus megjelenési formája az északkelet-európai és skandináv AC. Ezek híján tartós,nagy hideg nálunk nemigen képzelhetõ el.
Fenti relációban az észak-atlanti ciklontevékenység erõs (vagy gyenge) volta se sokat számít.
Sokan közülünk elsõsorban ezt figyelik, mikor téli esélyeinket latolgatják, holott a dolog nem ezen áll vagy bukik. Kikerestem a GFS térképarchívumában a múlt század leghidegebb téli idõszakainak szinoptikai térképeit. Azt tapasztaltam, hogy nagyon sokszor ilyen esetekben is nagyon mély ciklonok helyezkedtek el az Észak-Atlantikumban (bár inkább Izlandtól nyugatra)
Azonban ezek elõoldala, nyugati áramlásos zónája az Eurázsia nyugati részét kitöltõ hideglevegõ, s ennek bárikus megjelenési formája, az északkeleti blokkoló AC (vagy Vojejkov-tengely) következtében nem tudott a kontinens középsõ és keleti részének idõjárására hatni.
Ha a sarki-szárazföldi hidegtömegek, illetve az északkeleti tartós blokk megvan Európa környezetében, úgy akkor is zord idõ lehet nálunk, ha Észak-Amerikában is igen hideg van, és az óceánra onnan "kifolyó" fagyos légtömegek erõs ciklontevékenységet tartanak fent az Atlanti-óceán északi részén.
Összefoglalva: a mi hideg telünk oka az expanzív északkeleti hidegdepó megléte, s nem az észak-amerikai hidegfelhalmozódás, és a következményes heves izlandi ciklontevékenység hiánya.
Ennek ellenére legtöbbször valóban megfigyelhetõ egy bizonyos "libikóka játék", reciprok viszony az észak-amerikai és a nyugat-eurázsiai hideghullámok között. Talán arra vezethetõ ez vissza, hogy ritkán fordul elõ egyforma mértékben, s nagyon erõsen kifejlõdött észak-amerikai és észak-eurázsiai hidegdepó. Ilyen viszonylag közel elhelyezkedõ, és ilyen nagy hidegmagokat a sarkvidék jószerint csak kifejezetten hideg teleken produkál.
Nézzük ezután, hogyan változtatja meg az áramlási viszonyokat, a makroszinoptikai berendezkedést a nagyra nõtt északkelet-európai (szibériai) hidegtömeg.
Vegyük elõször is azt az esetet, mikor ez gyengén fejlett, illetõleg túlságosan messze, Szibéria mélyén helyezkedik el. Ekkor a télen gyakorlatilag mindig jelen levõ mély izlandi ciklonok nyugati, délnyugati áramlási szalagja irányát megtartva akadálytalanul, messze behatol a kontinens belsejébe. A kontinens fölött vonalas zonalitás van az enyhe óceáni légtömegek folytonos advekciójával. Bárikusan zonális tengelyû AC figyelhetõ meg délen (s részben középen is), az alacsony nyomású terület északnyugaton, északon figyelhetõ meg. Itt mély ciklonmagok (viharciklonok) vonul(hat)nak nagy sebességgel kelet, északkelet felé. Az északkelet-európai AC hiányzik vagy fejletlen, vagy túlságosan keleten van.
Gyökeresen más a helyzet, ha fennáll a közeli északkeleti hidegdepó. Ebben az esetben északkeleten, keleten tartós magasnyomás helyezkedik el, melynek tömbjébe az atlanti ciklonokhoz tartozó nyugati áramlási szalag nem képes behatolni. Az AC óriás hátoldalán a nyugati áramlás észak felé térül el. A szalag itt megtörik, begörbül -aztán egészében vet egy hullámot. Azaz, nyugaton -Európa atlanti partvidékén, a Brit-szk. környékén- is felgörbül. Itt értelemszerûen északnyugatira fordul a nyugati áramlás, ennek következtében a partvidéken ,illetve a Brit-szk. környékén nõ a légnyomás, az azori "észak felé kiterjeszkedik"
Ebbõl az állapotból aztán kétfelé vezethet út: ha elég sok hideglevegõ halmozódott fel északkeleten, úgy a kelet-európai elõoldali délies áramlás csakhamar keletire, északkeletire fordul, a sarki-kontinentális légtömegek megindulnak délnyugat felé. A nyugati áramlási szalag által vetett hullám körré záródik: bárikusan az északkeleti AC összekapcsolódik az észak, északkelet felé terjeszkedõ azori magasnyomással. Létrejön a Vojejkov-tengely, tõle délkeletre mediciklon-tevékenységgel. Ez az expandáló szibériai hidegtömeggel jellemzett folyamat egyik végpontja.
Azonban nem minden esetben megy el a végpontig a folyamat. Ha kisebb az északkeleti hidegdepó, elõfordulhat, hogy a fent leírt blokk nem válik teljessé. Félblokk áll elõ, mikor is minket nem ér el a kontinentális hideg, hanem a szóban forgó hullám nyugati fele, az ott uralkodó északnyugati légmozgással, kerül fölénk. Ez a tipikus északnyugati irányításos helyzet, mely Közép-Európában maritim, illetve maritim-poláris légtömegek váltakozó beáramlásával jár.
Megfigyelhetõ, hogy makacsul enyhe teleken, mikor gyenge az északkeleti hidegdepó, tél vége felé szinte törvényszerûen északnyugati irányítás áll elõ. (Folytatom)
Mielõtt rátérnék az esélyek érdemi mérlegelésére, kissé tágabb perspektívába próbálom helyezni a szituációt. Lehet, hosszú olvasmány lesz, de reményeim szerint nem lesz haszontalan más nézõpontból megvizsgálni, a szokásostól különbözõ szemüvegen át nézni a hamarosan bekövetkezõ eseményeket.
Ez a némileg furcsa, s a télkedvelõk szemszögébõl (eddig) elég vacak idei tél néhány dologra megtanít minket, pontosabban, a "tananyagnak" bizonyos fejezeteit "átismételteti" velünk.
Az elsõ tézis, amit nyomatékosan a fejünkbe vert az elmúlt cca egy hónap idõjárása, az északi félgömb téli hidegsapkájának hasadt volta. Az észak-eurázsiai illetve az észak-amerikai hidegdepó eléggé "külön életet él". E kettõt az izlandi légnyomási minimum választja el egymástól. A mi idõjárásunkra természetesen az elõbbi hat, az utóbbi legfeljebb csak közvetve. Az Észak-Amerika szubarktikus régiójában felhalmozódott hidegtömegek hozzánk sohasem jutnak el, idõjárásunkra hûtõ hatást nem gyakorolnak. Az általuk felerõsített észak-atlanti ciklontevékenység 850 hepán ugyan Európa atlanti partvidéke közelébe sodorhatja az alacsonyabb izotermákat (ezt többször is láttuk az idei zonális télközép heteiben), de a talaj közelében lehûlést ez még a Brit-szigeteken sem okoz, nemhogy nálunk. Ennek oka kézenfekvõ: a relatíve meleg óceáni víztömeg felmelegíti a fölötte áramló hideglevegõ alsó rétegeit, "elolvasztja az óceánt átszelõ hideglevegõ lábát"
Január közepe táján rádió-riport készült tanult meteorológus kollégánkkal, és a kis szõke riporternõ megkérdezte: vajon mikor ér el hozzánk Amerikából az ott tomboló nagy hideg?
Kollégánk azt válaszolta, hogy az nem fog ideérni, ellenben az Északkelet-Európában halmozódó hideglevegõ valamilyen mértékben nemsokára beleszólhat idõjárásunkba. Válasza teljesen korrekt volt, de hiányoltam a részletesebb magyarázatot.
A második tézis, hogy a mi téli idõjárásunk sorsát túlnyomó részben az elõbb említett északkelet-európai (nyugat-szibériai) hidegdepó dönti el: annak megléte, fejlett vagy fejletlen volta, expanziós hajlama délnyugat felé. Ez a hidegtartalék a lehetõ legszorosabb kapcsolatban van a szibériai téli légnyomási maximummal. Bárikus megjelenési formája az északkelet-európai és skandináv AC. Ezek híján tartós,nagy hideg nálunk nemigen képzelhetõ el.
Fenti relációban az észak-atlanti ciklontevékenység erõs (vagy gyenge) volta se sokat számít.
Sokan közülünk elsõsorban ezt figyelik, mikor téli esélyeinket latolgatják, holott a dolog nem ezen áll vagy bukik. Kikerestem a GFS térképarchívumában a múlt század leghidegebb téli idõszakainak szinoptikai térképeit. Azt tapasztaltam, hogy nagyon sokszor ilyen esetekben is nagyon mély ciklonok helyezkedtek el az Észak-Atlantikumban (bár inkább Izlandtól nyugatra)
Azonban ezek elõoldala, nyugati áramlásos zónája az Eurázsia nyugati részét kitöltõ hideglevegõ, s ennek bárikus megjelenési formája, az északkeleti blokkoló AC (vagy Vojejkov-tengely) következtében nem tudott a kontinens középsõ és keleti részének idõjárására hatni.
Ha a sarki-szárazföldi hidegtömegek, illetve az északkeleti tartós blokk megvan Európa környezetében, úgy akkor is zord idõ lehet nálunk, ha Észak-Amerikában is igen hideg van, és az óceánra onnan "kifolyó" fagyos légtömegek erõs ciklontevékenységet tartanak fent az Atlanti-óceán északi részén.
Összefoglalva: a mi hideg telünk oka az expanzív északkeleti hidegdepó megléte, s nem az észak-amerikai hidegfelhalmozódás, és a következményes heves izlandi ciklontevékenység hiánya.
Ennek ellenére legtöbbször valóban megfigyelhetõ egy bizonyos "libikóka játék", reciprok viszony az észak-amerikai és a nyugat-eurázsiai hideghullámok között. Talán arra vezethetõ ez vissza, hogy ritkán fordul elõ egyforma mértékben, s nagyon erõsen kifejlõdött észak-amerikai és észak-eurázsiai hidegdepó. Ilyen viszonylag közel elhelyezkedõ, és ilyen nagy hidegmagokat a sarkvidék jószerint csak kifejezetten hideg teleken produkál.
Nézzük ezután, hogyan változtatja meg az áramlási viszonyokat, a makroszinoptikai berendezkedést a nagyra nõtt északkelet-európai (szibériai) hidegtömeg.
Vegyük elõször is azt az esetet, mikor ez gyengén fejlett, illetõleg túlságosan messze, Szibéria mélyén helyezkedik el. Ekkor a télen gyakorlatilag mindig jelen levõ mély izlandi ciklonok nyugati, délnyugati áramlási szalagja irányát megtartva akadálytalanul, messze behatol a kontinens belsejébe. A kontinens fölött vonalas zonalitás van az enyhe óceáni légtömegek folytonos advekciójával. Bárikusan zonális tengelyû AC figyelhetõ meg délen (s részben középen is), az alacsony nyomású terület északnyugaton, északon figyelhetõ meg. Itt mély ciklonmagok (viharciklonok) vonul(hat)nak nagy sebességgel kelet, északkelet felé. Az északkelet-európai AC hiányzik vagy fejletlen, vagy túlságosan keleten van.
Gyökeresen más a helyzet, ha fennáll a közeli északkeleti hidegdepó. Ebben az esetben északkeleten, keleten tartós magasnyomás helyezkedik el, melynek tömbjébe az atlanti ciklonokhoz tartozó nyugati áramlási szalag nem képes behatolni. Az AC óriás hátoldalán a nyugati áramlás észak felé térül el. A szalag itt megtörik, begörbül -aztán egészében vet egy hullámot. Azaz, nyugaton -Európa atlanti partvidékén, a Brit-szk. környékén- is felgörbül. Itt értelemszerûen északnyugatira fordul a nyugati áramlás, ennek következtében a partvidéken ,illetve a Brit-szk. környékén nõ a légnyomás, az azori "észak felé kiterjeszkedik"
Ebbõl az állapotból aztán kétfelé vezethet út: ha elég sok hideglevegõ halmozódott fel északkeleten, úgy a kelet-európai elõoldali délies áramlás csakhamar keletire, északkeletire fordul, a sarki-kontinentális légtömegek megindulnak délnyugat felé. A nyugati áramlási szalag által vetett hullám körré záródik: bárikusan az északkeleti AC összekapcsolódik az észak, északkelet felé terjeszkedõ azori magasnyomással. Létrejön a Vojejkov-tengely, tõle délkeletre mediciklon-tevékenységgel. Ez az expandáló szibériai hidegtömeggel jellemzett folyamat egyik végpontja.
Azonban nem minden esetben megy el a végpontig a folyamat. Ha kisebb az északkeleti hidegdepó, elõfordulhat, hogy a fent leírt blokk nem válik teljessé. Félblokk áll elõ, mikor is minket nem ér el a kontinentális hideg, hanem a szóban forgó hullám nyugati fele, az ott uralkodó északnyugati légmozgással, kerül fölénk. Ez a tipikus északnyugati irányításos helyzet, mely Közép-Európában maritim, illetve maritim-poláris légtömegek váltakozó beáramlásával jár.
Megfigyelhetõ, hogy makacsul enyhe teleken, mikor gyenge az északkeleti hidegdepó, tél vége felé szinte törvényszerûen északnyugati irányítás áll elõ. (Folytatom)
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2024-04-12 18:51
Szabályzat