Teljesen igaz: az Oroszország európai területét elárasztó, ott felgyülemlõ hideg levegõ az esetek többségében nem az Uralon túlról, hanem észak-északnyugatról, a grönland-svalbardi térségbõl származik. Az ott mutatkozó, és Északkelet-Európa irányába elmozduló hidegtömeg engem is reménnyel tölt el, de persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy hosszú és rögös az út, míg ez a hideg légtömeg adott esetben eljut térségünkbe. Amit az általad mutatott térkép mutat, az csupán lehetõség, nem valószínûség.
Az északi zonalitást és a megfelelõ helyen történõ hidegfelhalmozódást együtt érdemes figyelemmel kísérni. Északi zonalitás nélkül nincs hidegleszakadás! Ritkán elõfordul, hogy a hideg látszólag megelõzõ zonalitás nélkül, rögtön északkeleti, keleti áramlással érkezik hozzánk a Kelet-Európai-síkságról. De ha figyelmesen megvizsgáljuk az ilyen szituációkhoz tartozó szinoptikai térképeket, szinte mindig megtaláljuk azokon a múlékony északi zonalitást, ami után leszakadt a hideg az orosz síkságra.
Tehát: ha a következõ hetekben típusos északi zonalitás fejlõdik ki, amellett a fagyos levegõ sem hiányzik majd északról, északkeletrõl, úgy joggal bízhatunk térségünket is érintõ hidegleszakadásban. A mostani térképek alapján könnyen el tudok képzelni jelentõsebb blocking-helyzetet, dél felé törõ száraz, hideg sarki légtömegeket november második dekádjában, talán még valamivel elõbb is. De persze, szerencsétlen esetben fordulhatnak másfelé is a folyamatok. Az óceánra szakadó hideg, élénk izlandi ciklontevékenység esetén tartós elõoldali enyheséget is kaphatunk, de az sem lehetetlen, hogy a zonális áramlási jelleg, Dél és Közép-Európa felett magasnyomással, esetleg a vártnál tovább fennmarad.Az OMSZ középtávú hõanomália-térképeit elnézve a következõ néhány hétben leginkább egy magasnyomású, hidegbeszivárgásos változat tûnik valószínûnek.