A meridionalitás vs zonalitás vita is közhely a Metnet-en. Szemléletmód kérdése, definiciókkal való játék, szõrszálhasogatás. Ha sok szinoptikai térképet átnézel, észre fogod venni, hogy tartós, mélyre nyúló teknõ az észak-atlanti térségben ritkaság. A leggyakrabban ott látjuk a többé-kevésbé fejlett azori AC-t az óceánon, tõle északra az izlandi ciklon(okk)al. Emiatt roppant ritka, hogy az óceánon a mi szélességünk környékén ne legyen legalább rövidebb szakasz nyugatias áramlás. Ennek hiánya tehát nem kritériuma a meridionális áramlási képnek. Az én olvasatomban a blokkoló kelet-európai AC, melynek nyugatról nekiszorulnak, északnak fordulnak az óceáni nyugatias áramlás izobárjai, bizony -legalábbis ránk nézve- meridionális helyzet. Az ok egyébként talán az észak-atlanti meleg tengeráramlásban keresendõ: ez nagy területen elég egységes hõmérsékletet teremt, a kis hõgradiens miatt nem tudnak az Izland környéki anyaciklonok mélyre nyúló teknõket kifejleszteni.
Zonalitás az én szememben akkor van, ha a nagyjából ny-k irányú izobárok mélyen benyúlnak a kontinens fölé, és pl. az óceán közepétõl a Kelet-Európai-síkságig tart a nyugatias áramlási vonal.
A hidegmag "északkeleti csücsökbe préselése" szerintem helytelen elképzelés. A hidegmagok ugyanis szubarktikus elhelyezkedésük folytán többnyire a sarkvidéki keleti szélrendszerben mozognak -nyugat felé. Az teljesen közönséges pl., hogy a grönlandi hideg "visszafelé", az észak-kanadai arktikus szigetvilág, ill. a Hudson-öböl irányába terjeszkedik.
A kanadai hidegmag és a csigagyár összefüggésébe is érdemes kissé mélyebben beleásni. Fejlett észak-amerikai hidegmag esetén egyrészt az amerikai kontinensen lesz nagy hõgradiens, stabil ciklonosodás és hidegleszakadás. Másrészt a hemiszférikus általános hõkontraszt is megnövekszik, gyorsul a jet, a nyugatias áramlási gyûrû. Ha ezután a Grönland-Kara-tenger régióban nincs számottevõ hidegdepó, úgy Európában a gyors polárfronti áramlás mély, gyorsan mozgó anyaciklonokat (viharciklon) generál, de a kis hõgradiens folytán nem lesz a környékünkön stabil teknõképzõdés, hidegleszakadás. Tehát, a kanadai hidegmaggal egyenrangú tényezõ az észak-eurázsiai hidegmag, és még az egész hemiszféra átlagos hõkontrasztja is számít. Nem olyan egyszerû dolgok ezek.

macitesi: A GFS igaz, hogy "ellát" jan. 20. utánra is, de mivel ez 240 órán is túl van, nagyon rosszul "lát" Amit 10 napnál, meg a fölött találsz, annyira bizonytalan, hogy kár komolyan venni.
És a téli zonalitás ritkán tart 10 napnál rövidebb ideig. A zonális fázis elején és közepén mindig "reménytelen" áramlási képeket látunk, melyek késõbb gyakran igen hirtelen válnak biztatóvá. Tehát, a jelenlegi elkeserítõ állapot egyáltalán nem jelenti, hogy pl. 2 hét múlva nem fogunk ki király makrofelállást. Továbbra is tartom, hogy nagy valószínûséggel ezúttal sem a tavasz elérkeztével, hanem csak átmeneti, télközi zonális idõszakkal van dolgunk. Véleményem az, hogy a hónap 3. dekádjában (de legkésõbb február legelején) fordul majd a kocka. Még ne búcsúztassuk a -10 fokokat!