Annyiban finomítanám az általad leírtakat, hogy az idei téli félévben történt egy makrováltás: október második felében, majd végig novemberben a tavalyi télre jellemzõ, inkább meridionális maghelyzetet láttuk: atlanti teknõ, kelet-európai gerinc, fölöttünk "végtelenített" déli áramlás. Aztán december elején ez összeomlott, és helyt adott a zonális-félblocking helyzeteknek. December legvégén a zonalitás átmenetileg teljes blockingba fordult, és hideghullám alakult ki térségünkben. Most pedig visszatért a zonalitás (ill. félblokk) Erõs a zonális hajlam, ebben igazat adok. De a blocking-hajlam sem hiányzik, ahogy azt az elmúlt néhány hét megmutatta.
Azzal a megfigyeléssel is egyetértek, hogy magasabb szélességeken nem tud tartósan megmaradni a magas nyomás. Még a grönlandi AC is gyengélkedik, igaz, nem olyan mértékben, mint tavaly télen. Idén már volt néhány 1030, 1035 hepás értéke, sõt, a december végi hideghullámot megelõzõen láttam 1050 hepás értéket is a GFS térképein. A makrocirkuláció ennek ellenére "pozitív indexes" jellegû: északon gyenge a magasnyomás, délen meg "hiánycikk" a fejlett teknõ, mélyebb cikloncentrum. Ezen a télen még nem láttam 1000 hPa körüli, az alatti értéket az aneroid barométeremen (a legalacsonyabb érték talán 1003 hPa eddig) A légnyomás "jobb térfeles", azaz, általában 1013 és 1030 hPa között ingadozik már hosszú-hosszú ideje. Holott a tél a mélybe zuhanó légnyomások idõszaka is. Láttam már néhány telet, mikor az ideihez hasonlóan nem jelentkeztek igazi alacsony légnyomás-értékek, de ez a messze ritkább eset.
Feltehetõ, hogy éppen a gyakran pozitív indexértékekkel, szinoptikailag a térítõi AC öv túlfejlettségével, következésképp a mélyre nyúló teknõk hiányával, a gyors nyugat-keleti áthelyezõdésekkel hozható összefüggésbe a telünk eddigi gyenge produktuma. Hogy ennek a hemiszférikus berendezkedésnek mik az okai, annak taglalása messzire vezetne. Azért megemlítem, hogy még mindig napfoltmaximum-közeli idõszakban vagyunk, és az élénk naptevékenység bizonyítottan erõsíti a térítõi AC övet. A zord telek statisztikailag kimutathatóan a naptevékenységi minimumok környékén halmozódnak. Megjósolhatatlan, hogy ebben a magas indexértékû, "jobb térfeles" helyzetben lesz-e változás még a télen.
A kelet-kanadai hideg óceánra folyása, ennek következtében a csigagyár élénk mûködése közhely. Sokszor valóban így van (vagy inkább ez a látszat), de a dolog nem ennyire egyszerû. Ugyanis, ha sokat forgatod pl. a GFS térkép-archívumát, azt fogod látni, hogy a kanadai hidegmag szinte minden télen adott, és a térségünkben kifejezetten hideg teleken is gyakran fejlettebb, mint éppen most. Az élénk észak-atlanti ciklontevékenység is a telek többségében megfigyelhetõ. Ezen tényezõk térségünkre gyakorolt hatása nagyon különbözõ. Nemegyszer mély észak-atlanti ciklonok mellett is hideg az idõ nálunk, és ennek fordítottja sem kizárt. Az Észak-Atlantikum történései ugyan kiemelt jelentõséggel bírnak, de a teljes hemiszféra cirkulációs állapota (cirkulációs cellák fejlettsége, a jet sebessége, meanderezése, valamint a szibériai hidegtömeg fejlettsége) szintén befolyásolja térségünk telének jellegét.