Még annyit legyen szabad hozzáfûznöm (aztán abba is hagyom, hiszen az egész téma nem ér ennyit, meg a Hosszútávú nem társalgó), hogy a blokkok kérdését nem én, hanem Stelvio vetette fel. Azt írja:

"Régi meggyõzõdésem, amelyet a számsorok is alátámasztanak, hogy különbözõ - elõre nem kiszámítható hosszúságú - hideg és meleg periódusok váltogatják egymást a hazai telek esetében"

Erre én:

"Az is kitapintható, hogy létezhetnek olyan több éves "blokkok", amiket említettél"

Ezt az óvatos, feltételes módú megállapításomat viszont fenntartom. Több megfigyelés támogatja, lehetséges, sõt valószínû fizikai magyarázat is van. Például nem ritka, hogy a hemiszférikusan hideg, kivételesen zord telek párban fordulnak elõ. Nem saját "találmányom" ez, valamely régi Élet és Tudomány cikkben olvastam az 1962/63-as és 1963/64-es tél kapcsán. Vannak (lehetnek) a légkörzésnek olyan peremfeltételei -pl. sarki jégkiterjedési és tengervíz-hõmérséklet anomáliák, örökös talajfagy kiterjedtsége- melyek bizonyos ideig "évelõk": a következõ évben, mikor a nappalok hossza, az energiamérleg megint a megfelelõ fázisba lép, ezek ismételten ugyanazokat a cirkulációs musztereket kényszerítik az egyébként kaotikus viselkedésû, de nem önmagában álló légkörre. Igen jó példa erre a tavalyi és idei õsz nagyfokú makroszinoptikai rokonsága, vagy a 2012-es április végi kánikulai helyzet pontos megismétlõdése 2013-ban, teljesen más tél végi, tavasz eleji cirkulációs elõzményeket követõen. De említhetném 2009 karácsonyának robbanásszerû felmelegedését, mely szinte napra pontosan újra jelentkezett 2010-ben.
Természetesen ki kell hangsúlyozni (amit meg is tettem kérdéses hozzászólásomban), hogy a blokkok, ha kimutathatók is, nagyon szabálytalan idõtartamúak. Hosszútávú elõrejelzés ezért nem alapítható rájuk.