A jég zsugorodásának kell hogy legyen hatása a légkörre, hiszen az albedó változásával jelentõsen megváltoznak a légköri viszonyok is. Ha mondjuk 4 millió négyzetkilométerrel nagyobb a sarki tengerjég területe, akkor ez azt jelenti, hogy a felszín albedója 4 millió négyzetkilométer nagyobb területen magas. Ez egyértelmûen a légnyomás növekedéséhez és termikus anticiklonok kifejlõdéséhez vezet. A legkeményebb telek közös jellemzõje, hogy az ilyen termikus AC-k szinte körbeveszik Európát.

Ha nincs tengerjég, akkor az albedó is lecsökken. A lecsökkent albedó miatt csökken a kisugárzás, az inverzió és ezáltal a hideg is. Ha kevesebb a hideg, akkor a kiépülõ termikus anticiklonok is fejletlenebbek. A folyamat az egész félgömböt vizsgálva oda vezet, hogy a poláris front átlagos kiterjedése is északabbra fog húzódni. Ennek egyenes ágú következménye, hogy a hõcserét végzõ mérsékelt övi ciklonok is egyre magasabb szélességeken szántanak végig. Ergo, a hátoldalukon lezúduló hideg is egyre északabbi területeket tud csak elárasztani.

Természetesen nagyon nem mindegy, hogy milyen a makrocirkuláció, hiszen ordas zonalitás esetén hiába van +4 millió négyzetkilométerrel több tengerjég, ha a felette lévõ hideget körbebástyázza a felgyorsult poláris jet. De az is vitathatatlan, hogy ha a "jégszekrény" jege fogytán van, akkor lehet itt ordenáré meridionalitás, nem lesz mi elárassza az alacsonyabb szélességeket.