" A közös bennük az, hogy egyik helyzet sem vázol fel a télkedvelõknek túl pozitív jövõképet."

Valóban, az õsz eddigi makrocirkulációs jellege arra enged következtetni, hogy az eurázsiai hidegdepó viszonylag gyengén fejlett és/vagy csekély a hajlama a nyugat felé való terjeszkedésre. Emiatt a hideg keleten szakad le, ott képzõdik teknõ. Az Atlanti-óceán felett szintén teknõ tartózkodik, melynek hátoldalán az észak-amerikai földrész keleti része egyre-másra kapja a sarkvidéki hidegbetöréseket. A két alacsony nyomású terület között minduntalan kiújuló magas nyomású gerinc helyezkedik el Európa középsõ sávjában. Térségünk ennek az anticiklonnak általában a hátoldalán tartózkodik (azaz az atlanti ciklonokhoz képest elõoldali pozicióban)
Idõjárásunk minden, mostanában megfigyelhetõ sajátossága erre az alaphelyzetre vezethetõ vissza: az átlagosnál magasabb hõmérséklet, a délies áramlások dominanciája, a légnyomás jobb térfeles viselkedése, a tartósabb északnyugati hidegadvekció hiánya (Ez utóbbi is azért, mert a minket északnyugatról elérõ hideg légtömegek is végsõ soron az eurázsiai hidegdepó szülöttei, s keletkezésükhöz az kell, hogy ez utóbbi a magas északon nyugat felé terjeszkedjen. Az amerikai hidegmag légtömegeibõl Európa közvetlenül sohasem kap)
Ha az atlanti teknõ idõlegesen kissé meggyengül, illetve a kelet-európai alacsony nyomás retrográd mozgásba kezd, úgy térségünk rövid idõre átkerülhet az említett gerinc elõoldalára. Akkora mértéket nem szokott elérni el a retrográd mozgás, hogy a keleti alacsony nyomás kiadósabban fölénk helyezõdjön, és dinamikus északias légmozgást kapjunk. Kisebb légnyomás-süllyedés után viszonylag gyenge, rövid ideig tartó sarkilevegõ-beáramlás figyelhetõ meg nálunk, azonban igen hamar megint az AC központi területében találjuk magunkat, sõt, ugyanolyan hamar annak hátoldalán, ahol ismételten délire fordul fölöttünk az áramlás. Ilyen átmeneti, nem túl erõs hidegöblítést kaptunk szeptember végén, meg a mai napon is.
Mindez, összességében rendkívül jellemzõ a vacak teleket megelõzõ õszökre: 1982-ben, 2000-ben, 2006-ban nagyon hasonló volt a helyzet. Egyébként a felállás maga egyáltalán nem ritka, kevésbé enyhe telek elõtt/közben is jellemzõ, csak nem ennyire stabil, kifejezett formában.(Amerika-Európa "libikóka", avagy hideg Amerika és Szibéria, enyhe Európa)
A lényeg, hogy feltéve de nem megengedve, hogy a mostani makrocirkulációs kép fennmarad (nagyon tartós tud ez lenne, de természetesen egy alapvetõ átrendezõdés sem kizárt!), úgy túlnyomórészt elõoldali-zonális, enyhe telet várhatunk idén.
Azért van egy olyan benyomásom, mintha a helyzet árnyalatnyival jobb lenne a tavalyinál. A grönland-kara-tengeri térségben elég jól összegyûlik a hideglevegõ éppen ezekben a napokban, és elárasztja Oroszország európai területét. Tavaly õsz közepén ilyen nemigen volt, ahogy elõttem mások már utaltak is erre.
Tehát elképzelhetõ, hogy az eurázsiai hidegdepó felépülési és regenerációs hajlama egy fokkal jobb az idén, mint volt egy évvel ezelõtt. Emiatt nem kizárt, hogy ez a fagyos légtömeg nagyra fejlõdve végül "végigtiporjon" Európán, ahogy ez 2012 február elején, szintén magas naptevékenységû télen történt.
Ilyesmire elsõsorban a tél legelején, méginkább a második felében kerülhet sor, mikor a még, illetve már nem nagyon erõs hemiszférikus hõkontraszt miatt a nyugati áramlási szalag nem rendkívül gyors.
A télközepet, sõt a tél nagyobb részét azonban elõoldali-zonális berendezkedésûnek, átlagosnál enyhébbnek lehet egyelõre feltételezni.