Ma Szinoptikus meteorológia elõadáson tanultunk egy olyat, hogy a polárfront talajhoz közeli hullámzása és a poláris örvény (ami az idõszakos poláris anticiklon fölött! lévõ állandó ciklonális forgású örvény a közép- és felsõ troposzférában, valamint az alsó sztratosztférában) erõssége között igen erõs a kapcsolat. A poláris örvény erõsségét azonban elsõsorban nem felszíni, hanem sztratoszférikus jelenségek határozzák meg (bár ezzel az állítással van egy-két apró pontatlanság). Mivel a Rossby-hullámok a Föld jelen állapotában gerjednek (amplitúdójuk alapból nõ, persze, csak amíg szét nem esnek), ezért a hullámok instabillá válásához szükséges amplitúdó méretét határozhatja meg a poláris örvény erõssége. Ha erõs, akkor a Rossby-hullámok hamarabb szétesnek, kevés és gyenge meridionalitás után újra zonalitás alakulhat ki. És fordítva.
Még egy dolog: nálunk északon a poláris örvény aszimmetrikus (egészen furcsa bumeráng alakja van, ha a klímaátlagot nézzük), két délebbre jutó ága nagyjából (ha jól emlékszem) a Brit-szk és K-Szibéria fölött van (ha fönt lesz az ábra, megnézem, mert erre lehet, hogy nem emlékszem). Gyenge esetben ez könnyen kettéesik, a polarsplit jelenség részben ehhez is köthetõ.