Egy ilyen makrocirkulációs folyamattól nem is várhatjuk, hogy "pontos legyen az órája"
Másrészt a légköri történések túl sokrétûek, változatos lefolyásúak ahhoz, hogy egyszerû "skatulyákba" gyömöszölhessük õket. Mindig lesz kivétel, rendhagyó lefolyás és végkimenetel.
Láttam már viszonylag meleg koraõsz után vérfagyasztó epizódokat hozó telet (pl. 1985/86, igaz, a tél eleje akkor is viszonylag enyhe volt), és olyanra is emlékszem a 70-es évekbõl, mikor szeptemberben bõven fûtögettünk, mégis enyhe lett a tél.
Az idõjárási folyamatokban kitapintható szabályszerûségek nem mindig érvényesülnek, s van, hogy egyáltalán nem érvényesülnek. De ez nem ok arra, hogy tagadjuk a létezésüket, kényelmesen és nagyképûen arra hivatkozva, hogy "a légkör kaotikus rendszer" -tehát egy bizonyos állapotból egy-két hónapon belül kb. egyforma valószínûséggel lehet egy meghatározott szituáció, meg annak az ellenkezõje is.
Ez az, ami szinte biztosan nem állja meg a helyét!
Éppen ezért én nagyra becsülöm a Hari-féle próbálkozásokat, a gondos, jó szemû megfigyelést és a következtetések levonását. A DAI tavalyi "bukása" semmiképp nem jelenti, hogy a módszer a kukába való. Én is a "bukás" után kezdetem mélyebben elgondolkodni a lehetséges mechanizmusán, és csodálkozva tapasztaltam, hogy a DAI elméletében mennyi értékes légkörfizikai meggondolás rejtõzik. Dióhéjban felöleli a meteorológia szinte teljes elméletét. Már csak ezért is érdemes foglalkozni vele, figyelni az eredményeket, csiszolgatni az elméletet.
A magam részérõl úgy sejtem, hogy a DAI nagyrészt a Namias-cikluson alapszik -ezt próbáltam meg kifejteni az írásomban. Akinek van alternatív (jobb) ötlete, írja meg nekünk.