Ahogy mindjárt az írásom elején le is szögeztem, az általam elõvezetett elképzelés teória, vagy ha úgy jobban tetszik, hipotézis. Tehát szóval sem állítom, hogy az igazság (egyedüli) letéteményese.
Késõbb lehet, hogy megerõsítést nyer, de az is megtörténhet, hogy elvetendõnek bizonyul.
"Az én Mamias-elméletem" nem az enyém (jó is lenne!), hanem Jerome Namias amerikai meteorológusé. Úgy vélem, elhihetjük neki a zonális és meridionális muszterek ciklikus váltakozását. A megadott 4-6 hét átlagos idõtartam nem biztos, hogy teljesen korrekt, de a ciklus biztosan létezik, még az idõjárást kedvtelésbõl figyelõ "mezei" amatõr számára is kitapintható (különösen a téli félévben)
Mindenesetre láthattad, hogy elképzelésem jól illeszkedik a tényekhez (és Hari elméletéhez) Bár errõl eszembe jut az a vicces mondás, hogy az elmélet jól megmagyarázza a megfigyelteket, logikailag hibátlan, sõt, még frappáns is. Csak egy apró hibája van: nem igaz! Remélem, az általam leírtakkal nem ez a helyzet.
Azt azért mindenképp elmondom, hogy a 90-es évek elején (mikor még fogalmam se volt se Namias, se Hari Seldon létezésérõl) kezdtem arra felfigyelni, hogy száraz, többé-kevésbé magas nyomású, déli-délkeleti szeles, túl meleg õszök (értsd: koraõszök) után milyen gyakran vacak a tél (legalábbis annak elsõ fele) És viszont: a korai sarkilevegõ-betöréseket hozó szeptember nemegyszer téli zimankó elõhírnöke.
Ha erre a nyers megfigyelésre alkalmazzuk a zonális-meridionális "hintázást", ismét csak elég tûrhetõ egyezést látunk. A szeptemberi, október eleji meridionalitás a hidegelárasztásokkal decemberben visszatér. De ugyanúgy visszatér az elõoldali-zonális szituáció is. Ilyenkor az õszelõ és a tél eleje, közepe az átlagosnál melegebb. A két meleg (enyhe) idõszak között azonban a ciklusnak megfelelõen van egy korán jött hideg, nemegyszer télies epizód október második felében, november elején.
Ezzel a forgatókönyvvel is többször találkoztam négy évtized alatt.