A kvantumelmélet szerint azonban a képtelennek tûnõ dolog igaz! Az elméleti fizikai lassan megtanítja arra az embert, hogy elképzelései az elõ, egy, és utóidejûséggel kapcsolatban, továbbá a kauzalitás elve (az ok mindig megelõzi idõben az okozatot) nem biztos, hogy abszolút érvényûek.

Nem feltétlen a kauzalitás kérdõjelezõdik meg, hanem az, hogy egy esemény tér és idõ létezik -e a múltban jelenben jövõben, vagy több, netalántán végtelen, illetve az összes lehetséges esemény létezik, ami statisztikailag bekövetkezõ állapot, csak mi abból egyet észlelünk, egynek vagyunk részesei. Szóval lehet egy eseménynek egy oka, egy másik eseménynek más oka, és mindkettõ létezhet egyszerre, úgy hogy érvényes rá külön-külön a kauzalitás elve. Nos, ez a káoszelmélethez és a légkörfizikához valahol ott csatlakozik, hogy a kaotikus rendszerben az események, és ok okozati összefüggések egésze mondjuk diffegyenletek által leírható determinált, felvehetõ állapot. A bomlás pedig egy olyan esemény amiben miden korábbi információ elvész, mint ahogy az ember halálakor az összes gondolat, idegrendszeri kapcsolat, észlelés, én tudat. Ld. fekete lyukak energiavesztése is lényegében bomlás, ahol az információ strukturája összeomlik, de a végtelen(?) dologból, ami alkotta lesz valami más, miközben innen szemlélve azt látjuk, hogy mindent elnyel, azt nem, hogy mi van utána. Ez tehát komoly filozófiai kérdés is egyben a saját létezésünkrõl is, abba belenyugszunk, hogy nem értjük, miközben más dolgok kapcsán erre nem gondolunk....