Egy pár dolgot tennék csak hozzá:
- igazából minden, amit úgy hívunk, hogy xy elmélet az egy matematikai modell, a valósághoz mindössze annyi köze van, hogy vele a valós folyamatok végeredménye kiszámítható. Tehát amikor tömegpontokról meg erõkrõl, részecskékrõl beszélünk, akkor az nem a valóság, hanem a a valóság kiszámításához használt matematikai apparátus.

- az, hogy mennyit befolyásolnak az idõjárás megjósolhatóságán a kvantumhatások, arról még közelítõleg sem tudnék mondani semmit

- és ha már a kvantummechanikánál tartunk, rá különösen érvényes az, hogy soha semmi analógiát ne használjunk a mikrovilágot leíró jelenségekhez a makrovilág elemeibõl. A félreértsek mindig ebbõl születnek: feltételezik, hogy az elektron kis apró golyó ami kering a golyószerû atommag körül vagy esetleg kis hullám vagy mia csuda: szóval az elektron se nem golyó se nem hullám, se nem kering, a nem golyószerû atommag körül.

Pl a szokásos elektronra vonatkozó kétrés kísérlet: két rés felé küldünk elektronokat egy forrásból, a rés túloldalán egy ernyõvel felfogjuk. Tapasztalat szerint az ernyõn, a fényhez hasonló interferenciakép jelenik meg. Ezzel próbálják magyarázni ,hogy az elektron is hullám. A gond ott van, hogy akkor is megjelenik az interferenciakép, ha egyesével küldik át az elektronokat. Felteszik a nagy kérdést: hogy tud az elektron hullámként viselkedni, honnan tudja, hogy nyitva van e a másik rés.

A kvantummechanika válasza: sehonnan. A kvantummechanika nem mond semmit az elektronról, nem is létezik addig, amíg el nem éri az ernyõt és nincs "megmérve" Az elektron nem repülõ golyó, ami halad, nincs pályája de nem is valami éterikus hullám.

De inkább olvassa el mindenki az Isteni A-tom címû könyvet, abban elég érthetõen leírják ezeket.