A hosszútávú modellek kialakulásának szép kis történelme van, anno nagyon sokat vártak ezektõl a 70 es években, azonban ma már tudjuk, hogy a légköri folyamatok kaotikus jellege miatt néhány dolgot elég megnevezni, ami miatt már lényegesen nem javítható az elõrejelezhetõ idõintervallum, mert azt a rendszer "kezdeti feltételekre való érzékenysége" határozza meg.
Az egyik említett mûszerek pontatlansága mellett sokkal fontosabb, a mérési pontok nem folytonos jellege, ami pedig még nehezebben orvosolható, a domborzati viszonyok modellezése (szimulációban a testmodell) pontatlansága és/vagy a magassági mérési pontok hiánya, a lepkeszárny léptékétõl azért jelentõsen erõsebb hatások, az idõjárás alakulásába a saját maga által okozott felszíni változások is igen rövid távon beleszólhatnak, ezek léptéke akár jelentõsebb lehet, mint a kezdeti feltételeket adó adathiány vagy adat pontatlansága miatt fellépõ hibák, így nem biztos, hogy ésszerû a felbontás javítása vagy a mérés pontosítása; tegyük azt, hogy egy aszály által akár egy hét alatt több 1000 négyzetkilométeren kiégõ vagy éppen a kizöldülõ növényzet, árvíz, vagy egy tátrai bukószél okozta erdõtarolás, vagy mesterséges erdõirtás, építkezések következtében egy adott körzetben csak ugyan néhány négyzetkilométeren, de a világ akár több 10000 pontján megváltozó felszíni elnyelési visszaverõdési tulajdonságok megváltozását is bele fogják -e számolni az elõrejelzésbe a modellek? Az hogy elindítunk egy szondás magassági mérést, az max. pillangóhatást okoz, de az utóbbi hatások viszont részét képezik az idõjárás kaotikus rendszerének, tehát nincsenek hatással annak viselkedésére, de a lehetséges kimeneteit rövid távon gyökeresen változtatják meg.

A hosszas okfejtések helyett a következõ olvasmányos irodalmat lehetne javasolni:

James Gleick: Káosz

Azt is megtudhatjuk, hogy a csillagászat megközelítése, az ûrtudomány miért olyan kiszámítható, és kérdés, hogy D.M. aki ezek alapján készít elõrejelzést, értesült -e a káoszelmélet jelentõségétõl, vagy az idõjárás kaotikus mivoltát alapvetõen tagadja.

Azt is tudjuk azonban, hogy a kaotikus viselkedés tartalmaz ismétlõdéseket, szabályos mintázatokat, amelyeknek mivolta nem minden esetben magyarázható meg klasszikus fizikai alapokon, ezek felismerése és alkalmazása jelentõsen javíthat egy hosszabb távú elõrejelzés beválásán feltéve, hogy egy ilyen léptékû ismert mintába már beléptünk, és felismertük, de ezzel együtt egy adott hibarátát is bevisz a rendszerbe. Nem ismerem a modellek felépítését, tehát lehet hogy már ilyenek is szerepelnek benne, de ennek csupán annyi következménye lehet, hogy bizonyos helyzeteket jól fog meg a modell, másokat pedig pocsékul, és errõl még a fáklyadiagram szórása sem fog bennünket tájékoztatni.