Ha megnézed az utóbbi idõszak hõeloszlását az északi sarkvidéken és környékén, az elõzõek tükrében nem fogsz csodálkozni az amerikai és a távol-keleti meridionalitáson, hidegleszakadásokon.
Sokat mondó tény, hogy a meridionális hõkontraszt növekedése a nyomásgradiens növelésén keresztül megnöveli a zonális jet sebességét, azaz, a zonalitásnak "segít be".
Másik oldalról viszont a polárfronti örvényesedést segíti, ezzel végsõ fokon a cirkuláció meridionálisra váltását. Ez az ellentmondás teszi olyan érdekessé a polárfronti történéseket.
Hogy a növekvõ hõkontraszt kiváltotta örvényesedési hajlam mikor gyõzi le a szintén a növekvõ hõkontraszt által felkorbácsolt zonális áramlást, s hogy milyen hirtelen, és kataklizma-szerû az átbillenés, szintén érdekes kérdés.
Úgy hiszem, a felgyorsult zonális légáramlásból adódó hatalmas mozgási energia hirtelen alakul rotációssá, ezzel lehet összefüggésben a teknõk rapid fejlõdése, az általában igen gyors ciklogenezis a mérsékelt szélességeken.