Természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy a jet-nek a szibériai AC miatti hullámvetése csupán teória, mely azonban meglehetõsen jó összhangban van a megfigyelhetõ jelenségekkel.
Lehet viszont, erre is illik az a vicces megállapítás, hogy az elmélet frappáns, teljesen logikus, jól magyarázza a tényeket -csupán egy apró probléma van vele: alapjaiban nem igaz!
Szóval, elméleteim közül talán ez a legkérdésesebb, ezzel tisztában vagyok.
Viszont mással nemigen tudom megmagyarázni, hogy összességében zonális, enyhe telek végén a vonalas zonalitás feltûnõen gyakran félblockinggá, északnyugati irányítássá fajul.
(Alternatívaként szóba jön a hõkontraszt hemiszférikus csökkenése tél végén, a jet ezzel kapcsolatos lelassulása, ennek következtében könnyebb behullámzása. Úgyszintén az észak-atlanti területek tél végi lehûlése folytán az áramlási kép meridionálisabbá válása az óceán felett)
Mindezek ellenére úgy látom, több apró tény szól amellett, hogy a teljes északkeleti blokk, és a félblokk-északnyugati irányítás szervesen összefügg egymással, egyik a másikból következik, köztük csak fokozati különbség van. S hogy melyik állapot fejlõdik ki, az az északkeleti (szibériai) hidegdepó nagyságának, délnyugati expanziójának a függvénye.
Ha ez utóbbi nagyon fejletlen, vagy igen távol van tõlünk, úgy klasszikus, vonalas zonalitás lép fel. Ha közepesen nagy (expanzív) a hidegdepó, akkor a szárazföldi hideg ugyan nem ér el minket, de a jet behullámzik, a kontinens fölött teknõ képzõdik, melynek hátoldalán sarki-tengeri légtömegek áramlanak be térségünkbe. Tehát, közvetett módon gyakorol ránk kisebb mértékû hûtõhatást a szibériai hidegtömeg. Ebben az esetben a teknõ déli része nem válik túlságosan aktívvá, kifejezett mediciklon tevékenység, lábashideg-beáramlás (beszivárgás) nincs. A szituáció hajlamos "visszalépni" a teljes zonalitás irányába, majd a következõ lépésben újra a félblokk, teljes nyugati blokk irányába mozdulni. A felállás a zonalitás és a teljes nyugati blokk( blokkoló AC a Brit-szigetek környékén) között ingadozik.
Ha elegendõ mennyiségû, és kellõen expanzív az északkeleti hidegtömeg, úgy a teknõ déli része aktivizálódik, élénk mediciklon-tevékenység indul, a mediciklonoktól északra kiépül és nyugat felé terjeszkedik az északkelti blokkoló AC. Fölöttünk keletire, északkeletire fordul a kezdetben északnyugati áramlás, és megérkezik a lábas hideg.
A folyamat mehet az ellenkezõ irányba is: ha a szibériai hidegtömeg visszahúzódik északkeletre, akkor a teljes északkeleti blokk törvényszerûen atlanti félblokkba, északnyugati irányításba vált nálunk. Végeredményben ez a lényege a Vojejkov-tengely "szétkapcsolódásának"
Idén a február izgató és nagy kérdése, hogy az északkeleti hideg térvesztése után létrejövõ félblokk (mely a modellek alapján csaknem bizonyosra vehetõ) vissza tud-e alakulni teljes északi, északkeleti blokkba, ennek kapcsán lesz-e még ezen a télen jelentõsebb, tartósabb mediciklon -tevékenység és lábashideg bejövetel. Ha nem, a félblokk a továbbiakban a zonalitás és a teljes nyugati blokk között ingázik majd, maritim és poláris-maritim légtömegek váltják egymást. Tehát, elõáll a tél végére olyannyira jellemzõ hózáporos, látványhavas, mérsékelten enyhe-mérsékelten hideg idõjárás.
Meg kell mondani, általában ez utóbbi valószínûsége a nagyobb. Február második felében már ritka a kifejezett kontinentális hideghullám (Fõleg, ha a tél úgy összességében inkább enyhe fajta volt)
Azonban esetünkben figyelembe kell venni, hogy volt már két lábashideg-elárasztás a télen (igazából másmilyen hidegelárasztás nem is volt), így bizonyos hajlamot feltételezhetünk erre a figurára. Valahogy az az érzésem, hogy a tengeri hideglevegõ-betörések a következõkben sem lesznek kifejezettek. Nagyon érdekes lesz megfigyelni, milyen irányt vesznek a folyamatok a jövõ hét végétõl.