Bapo - ritka szubtrópusi vihar az Atlanti-óceán déli felén

A déli vizek trópusi ciklonjai, akárcsak az óceánok északi felén, hozzávetõlegesen az 5. és a 25. szélességi kör között alakulnak ki. Ezeken a területeken a nyár derekára, januárban, februárban már sokfelé jóval 26 fok fölé emelkedik a tengerfelszín hõmérséklete. Ez alól azonban kivételt képez az Atlanti-óceán, melynek oka elsõsorban földrajzi. Dél-Amerika és Afrika között ugyanis - a déli félteke többi részéhez viszonyítva - viszonylag keskeny az óceán, miközben Afrika nyugati partjainál hideg tengeráramlás halad észak felé. Így nagyobb kiterjedésû meleg tengervíz elsõsorban csak Dél-Amerika keleti partvidékénél található, de ahogy az alábbi, február 8-ai térképen is látható, még ez is jóval kisebb területû és némileg alacsonyabb hõmérsékletû is, mint a többi déli óceánon.

Tengerfelszín hõmérséklet 2015. február 8-án (a kép kattintással nagyítható)

 

Ez azonban önmagában még nem akadályozná meg a trópusi ciklonok keletkezését. Ennek egyrészt szintén földrajzi oka van. Azok a zivatarrendszerek, melyek kialakulnak, gyorsan partot is érnek, mivel Brazília éppen a legkedvezõbb, 5. és 20. szélességi kör között türemkedik be leginkább az óceánba. A másik ok a magaslégkörben keresendõ. Ahogy az elõzõ térképen is látható, a hideg és meleg víz közötti választófelület ebben a térségben az egyik legkisebb, illetve maga a hideg víz is itt ér el a legészakabbra. Így gyakran igen erõs mérsékelt övi ciklonok alakulnak ki az óceán felett, melyek frontrendszere gyakran egészen Közép-Brazíliáig elér, összekapcsolódva az itteni zivatarokkal. Ezen erõs ciklonok hatására a magaslégkörben, a szubtrópusi területek felett található futóáramlás (jet stream, erõs, csõszerû szél) is összekapcsolódik a ciklonok áramlási rendszerével, mely jelentõs szélnyírást (a magassággal történõ szélerõsség- és szélirány-változás) generál. Ez pedig az esetlegesen kialakuló trópusi ciklonok fejlõdését teljesen ellehetetleníti, ugyanis egyszerûen szétfújja, legyengíti a fejlõdõ zivatartömböket.

 

Mindezek alapján a térségben leggyakrabban az említett hosszan elnyúló frontzónán kialakuló önálló örvények fejlõdhetnek szubtrópusi vagy trópusi ciklonná, de csak akkor, ha még elegendõen meleg víz felett vannak, és a magassági szél nem jelentõs felettük. Az eddigi legjelentõsebb trópusi ciklon, melyet a térségben megfigyeltek, a 2003 márciusában kialakult Catarina hurrikán volt. Ez még a hivatalos meteorológusokat is meglepte, hiszen korábban - és azóta - egyáltalán nem figyeltek meg hurrikán erejû ciklont ott. A jelentõs megerõsödését valószínûleg annak köszönhette, hogy teljesen le tudott szakadni az óceán azon vidékén jellemzõ ÉNy-DK irányú áramlásról, és ezzel szinte teljesen ellentétesen K-Ny irányban mozgott. Névskála híján a hurrikánt arról a brazil tartományról nevezték el, ahol partot ért. (Bõvebben, angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Cyclone_Catarina )

A Catarina hurrikán 2003. március 27-én, nem sokkal a partot érése elõtt

 

Ezt követõen egyre nagyobb figyelmet kapott a térség mind a brazil meteorológiai szolgálattól, mind a hivatalos hurrikánfigyelõ szervezetektõl. Így a következõ években több szubtrópusi rendszert, sõt 2010 márciusában egy trópusi vihart is analizáltak. Az újabb áttörést a 2011-es év jelentette, amikor egy márciusban kialakult szubtrópusi ciklont a brazil szolgálat "még melegében", kialakulása után az Arani névvel illette. Ezzel ez lett az elsõ ciklon, mely hivatalosan nevet kapott a térségben.

 

Ez alapján már sejthetõ volt, hogy a ciklonok elnevezése a jövõben is folytatódni fog. Ennek igazolására azonban majdnem 4 évet kellett várni, a bevezetõben említett Bapo személyében. Ezzel együtt pedig a brazil meteorológiai szolgálat révén egy hivatalos névlista is készült, mely már a jövõbeli rendszerekre vonatkozik: Cari, Deni, Ecai, Guará, Iba, Jaguar, Kamby, Mani.

 

Bapo-t megelõzõen, januárban már kialakult egy szubtrópusi depresszió szinte ugyanott, de ez még nem tudott megerõsödni. Bapo február 4-én kezdett kialakulni még a szárazföld felett, majd 5-én a víz fölé érve már határozott örvénylést és tartós zivatarképzõdést alakított ki. Ennek köszönhetõen ekkor szubtrópusi depresszió lett. Másnap dél felé haladva gyenge szubtrópusi viharrá nõtte ki magát, mellyel együtt megkapta a nevét is. A legnagyobb szélsebesség 65 km/h, míg a legalacsonyabb légnyomás 992 hPa volt a ciklonban. Bapo 7-én már jóval hidegebb víz fölé ért, így fokozatosan megszûnt benne a zivatarképzõdés. Délután visszaminõsítették szubtrópusi depresszióvá, majd 8-án extratrópusi (mérsékelt övi) ciklon lett.

Bapo a legerõsebb állapotában, február 6-án kora este

 

Bár a mûholdképek alapján mindvégig volt némi frontális jellege is, a RapidSCAT mûhold szélmérései megerõsítették a szubtrópusi voltát. A centrum közelében 6-án délelõtt (8:43 UTC) és délután (16:48 UTC) is közel körszimmetrikus szélmezõ jelent meg, és a legerõsebb szelek a keleti oldalon voltak, mely tipikus jellemzõje a déli félteke szubtrópusi ciklonjainak.

Széladatok Bapo-ról 6-án 8:43 UTC-kor

 

Széladatok Bapo-ról 6-án 16:48 UTC-kor

 

A ciklon pályáját vizsgálva látható, hogy még éppen a 26 fok feletti víz felett alakult ki, de délebbre helyezõdve hamar hidegebb vizek fölé ért. Ugyanakkor 7-éig még nagyrészt 23 fokos van ennél melegebb víz felett haladt át, mely lehetõvé tette a kis mértékû erõsödését.

A GFS 6 óránkénti pozíció-analízise (és -elõrejelzése) a ciklonról 2015. február 8-án 12 UTC-kor (Bapo hozzávetõlegesen ekkor alakult át extratrópusi ciklonná - C jel -, már hideg, 20 fok körüli vizek felett)

 

Mûholdkép-animáció a ciklon teljes élettartamáról:

 

 

---------

 

Írta:

 

Hérincs Dávid (Zivipötty)