Időjárási visszatekintő
Hasznos linkek
>> OMSZ állomáshálózata (2013 év végi állapot)
Így van, ezt a kecskeméti adatot nekünk volt szerencsénk mérni a katonai állomáson.
Bizony kerekedett is a szemünk alaposan!
A reggeli órákban sem volt már éppen magas a relatív nedvesség, 40 % körül, de az igazi mûsor délelõttõl indult. Ahogy a levegõ melegedett a besugárzás miatt, és ezzel egy idõben erõsödött az északi fõn hatása is, fokozatosan, óráról órára egyre mélyebbre zuhant a nedvesség értéke. 10 UTC-kor már 20% alatt volt az RH, majd a következõ 4 órában szinte folyamatosan 15% alatt tartózkodott. Ezzel együtt a harmatpont is természetesen szélsõségesen alacsony értékeket vett föl: a kérdéses idõszakban -15 és -19 fok között ingadozott, ami a +11, 12 fokos hõmérséklettel tehát 25-30 fokos harmatpont-deficitet jelentett.
A szélsõértékeink végül is a következõk lettek a nap folyamán:
- relatív nedvesség: 11%
- harmatpont: -18,7 fok
A jelenség rendkívül szokatlan persze, de nem példa nélkül álló. Bizonyos körülmények nagyon ritkán elõforduló, szerencsés együttállása kell hozzá, hogy ilyesmi kialakuljon. Mindenesetre a téli és a nyári félévben is megtörténhet, más-más okból. Elõbbi tipikus esete volt a mostani (észak felõl érkezõ, már önmagában száraz levegõ, amire az Északi-, Északkeleti-Kárpátok által okozott fõnhatás még rátesz egy lapáttal), hasonlóra volt példa az utóbbi években, hogy egy esetet hozzak fel a teljesség igénye nélkül, 2008. február 17-én, annyi különbséggel, hogy akkor a nappali órákban jóval hidegebb volt még, téli hõmérsékletek uralkodtak aznap, de az RH így is lement 20% körülire az ország egy részén síkvidéken.
Az abszolút magyarországi rekord egyébként 1994. december 3-ra datálódik, amikor Kékestetõn egészen rendkívüli módon kiszáradt a levegõ. Ekkor síkvidéken nem mutatkoztak ilyen alacsony számok, fent viszont az anticiklon-középponti helyzet miatti erõteljes leszálló légmozgások kialakították ezeket a hazánkban valószínûleg nagyon hosszú ideig megismételhetetlennek számító körülményeket.
Már napközben sem volt éppen nedves a levegõ (a 0, +5 fok közötti hõmérséklethez általában -20 és -30 fok közötti harmatpont társult), de ami az esti órákban következett, arra nem nagyon lehet szavakat találni. 17 UTC után drasztikus kiszáradás kezdõdött, aminek eredményeképpen a 19 és a 20 UTC-s órás észlelések a következõ módon alakultak:
19 UTC-kor T=-0,3 fok; Td=-40,5 fok
20 UTC-kor T=-0,5 fok, Td=-40,6 fok.
Ez 3%-os relatív nedvességet jelent. A korabeli beszámolók alapján a nedvességmérést a rendkívüli eseményre tekintettel többféle módon is elvégezték, és valamennyi módszer megerõsítette a fenti értékeket, azaz a rekord teljesen hitelesnek tekinthetõ.
Nyáron pedig a klasszikus példa, talán mondani sem kell, a 2007-es hõség csúcsnapja, július 20. volt, amikor az amúgy is rendkívül száraz légtömegben a nappali zavartalan besugárzás és forróság hatására szélsõségesen alacsony nedvességi értékek alakultak ki. A kora délutáni órákban az országnak nem egy állomásán a 40-42 fokos hõmérséklethez 5-10 fokos harmatpontok társultak, ez pedig 13-15%-os RH-t jelentett.
Bizony kerekedett is a szemünk alaposan!
A reggeli órákban sem volt már éppen magas a relatív nedvesség, 40 % körül, de az igazi mûsor délelõttõl indult. Ahogy a levegõ melegedett a besugárzás miatt, és ezzel egy idõben erõsödött az északi fõn hatása is, fokozatosan, óráról órára egyre mélyebbre zuhant a nedvesség értéke. 10 UTC-kor már 20% alatt volt az RH, majd a következõ 4 órában szinte folyamatosan 15% alatt tartózkodott. Ezzel együtt a harmatpont is természetesen szélsõségesen alacsony értékeket vett föl: a kérdéses idõszakban -15 és -19 fok között ingadozott, ami a +11, 12 fokos hõmérséklettel tehát 25-30 fokos harmatpont-deficitet jelentett.
A szélsõértékeink végül is a következõk lettek a nap folyamán:
- relatív nedvesség: 11%
- harmatpont: -18,7 fok
A jelenség rendkívül szokatlan persze, de nem példa nélkül álló. Bizonyos körülmények nagyon ritkán elõforduló, szerencsés együttállása kell hozzá, hogy ilyesmi kialakuljon. Mindenesetre a téli és a nyári félévben is megtörténhet, más-más okból. Elõbbi tipikus esete volt a mostani (észak felõl érkezõ, már önmagában száraz levegõ, amire az Északi-, Északkeleti-Kárpátok által okozott fõnhatás még rátesz egy lapáttal), hasonlóra volt példa az utóbbi években, hogy egy esetet hozzak fel a teljesség igénye nélkül, 2008. február 17-én, annyi különbséggel, hogy akkor a nappali órákban jóval hidegebb volt még, téli hõmérsékletek uralkodtak aznap, de az RH így is lement 20% körülire az ország egy részén síkvidéken.
Az abszolút magyarországi rekord egyébként 1994. december 3-ra datálódik, amikor Kékestetõn egészen rendkívüli módon kiszáradt a levegõ. Ekkor síkvidéken nem mutatkoztak ilyen alacsony számok, fent viszont az anticiklon-középponti helyzet miatti erõteljes leszálló légmozgások kialakították ezeket a hazánkban valószínûleg nagyon hosszú ideig megismételhetetlennek számító körülményeket.
Már napközben sem volt éppen nedves a levegõ (a 0, +5 fok közötti hõmérséklethez általában -20 és -30 fok közötti harmatpont társult), de ami az esti órákban következett, arra nem nagyon lehet szavakat találni. 17 UTC után drasztikus kiszáradás kezdõdött, aminek eredményeképpen a 19 és a 20 UTC-s órás észlelések a következõ módon alakultak:
19 UTC-kor T=-0,3 fok; Td=-40,5 fok
20 UTC-kor T=-0,5 fok, Td=-40,6 fok.
Ez 3%-os relatív nedvességet jelent. A korabeli beszámolók alapján a nedvességmérést a rendkívüli eseményre tekintettel többféle módon is elvégezték, és valamennyi módszer megerõsítette a fenti értékeket, azaz a rekord teljesen hitelesnek tekinthetõ.
Nyáron pedig a klasszikus példa, talán mondani sem kell, a 2007-es hõség csúcsnapja, július 20. volt, amikor az amúgy is rendkívül száraz légtömegben a nappali zavartalan besugárzás és forróság hatására szélsõségesen alacsony nedvességi értékek alakultak ki. A kora délutáni órákban az országnak nem egy állomásán a 40-42 fokos hõmérséklethez 5-10 fokos harmatpontok társultak, ez pedig 13-15%-os RH-t jelentett.