Külön topik híján ide írom, végül is már visszatekintés.
2011. július 11. Újabb emlékezetes nap a kis magán-meteorológiai történelemkönyvem halhatatlanjai között. nevet Abban is követte elõdei példáját, hogy igazi katasztrófahelyzetet nem okozott. De kezdem az elején.
Az a szerencse ért, hogy hajnali 5 körül egy közeli lecsapó durranására ébredhettem - még a Mátra szívében. Ennyire futotta gyorsan a kisablakból, kimenni már nem volt érkezésem, jött a csapadék: Link Lévén napok óta nem láttam a modelleket, de még a netet sem, nekem az egész nap majdnem teljesen meglepetés volt, így délután mit sem sejtve indultam haza Debrecenbe. Út közben is volt némi látvány, észak és északnyugat felé is volt egy-egy cella, aminek figyelhettem a fejlõdését. A Tisza-tónál ÉNY felé: Link A Hortobágyról, egy észak felé kialakuló életerõs cella: Link Link Link Link
Valamivel 8 elõtt értem haza, akkor már dörgött dél és délnyugat felõl. Gyors cuccolás, egy pillantás a radarra, egy ki az ablakon és indulhattam is terepre mégpedig szívdobogva. Akkor már nem mindennapi fényekben gyorsan úszó fraktuszokkal robogott felfelé a rendszer, majd besötétedett és feltámadt a szél, így a következõ képek már erõsen a gépbe kapaszkodva készültek. Képzaj, alulexpó, bemozdulás...az összes jelentõsebb hibát sikerült felvonultatnom a következõ képek készítésekor, nyilván szándékosan, csakis a mûvészi hatás kedvéért. kacsint
ÉNY-felé. A halovány világos folt a Nap, ahogy áttûnik a por és csapadékfüggönyön: Link Alacsonyan robogó fraktuszok - széllel és homokkal szemben: Link Link
Itt már voltak problémáim a két lábon állással és a fejembõl való kinézéssel is: Link Link Link (a legutolsón a város felé nézve).
Ekkor föl kellett adnom az állásaimat, úgyhogy visszavonultam fedezékbe: Link Link És az utolsó kép, rá pár percre lecsapott a vihar immár csapadékkal, így tetõ alá kellett vonulni: Link
A továbbiakhoz nem kell sok képzelõerõ, odakint ködszerû átláthatatlan csapadék, elemi erejû széllökések, mindez gyakori villanások között de egyébként majdnem sötétben és az ablakokon folyó vízfüggöny mögött. A jég érkeztével a hátborzongató süvítés és robaj mellé még ezek csattogását kell elképzelni hogy tökéletes legyen az érzésvilág. Az ideges fel-alá járkálás, az aggodalmas kitenkintgetések és a szél által a csukott ablakokon bepréselt víz szorgalmas felitatgatása közben sokminden végigfut az ember agyában. Volt pár pillanat, amikor az volt a benyomásom, a szél egyszerûen képtelen gyengülni, csakis erõsödni, mintha sosem akarna már véget érni. No nem a halálfélelem munkált bennem (2005 május 18-a óta ehhez azért több kell), de elég kétségbeejtõ dolog, amint a kertben az ember azévi munkájának sorsa megpecsételõdni látszik, miközben õ maga tehetetlen...
Aztán mégis megúsztuk megint. Pár ma reggeli fotó a kertbõl: Link Link Link Link
A városból igazán komoly károkról nem hallottam, sok a letört ág, gally, van jónéhány kidõlt fa - meg leszakadt vezeték - és pár nagyobb tócsa.
Mi elég sokáig - hajnali négyig - áram nélkül voltunk, de ezzel együtt mondom, hogy olcsón megúsztuk. Még belefért egy kis viharlámpás "romantikázás", aztán ha már zivatarra ébredtem, villámok fénye mellett alhattam is el. nevet

Csapadék:
A hivatalos reptéri 25 mm mellé egy köpésre onnan én 25,6-ot mértem, Debrecen-Kismacs 51,1-et, az Agrártudományi Centrum 43 mm-t, Nyírtelek és Ófehértó 13,8-at, Tépe 10,5-öt (az utóbbi öt automata).